8.Jared és én

Szeretnék bocsánatot kérni. Tudom hogy sokat kérek bocsánatot de a nyaram mindíg iszonyúan sűrű és csak néha vagyok itthon. Ahova meg menni szoktam oda meg nem lehet elvinni a gépet. Tehát a nyáron sajnos csak akkor lesz friss ha itthon vagyok. Mégegyszer bocsi. Remélem tetszeni fog ez a fejezet bár kissé rövid lett.

Egész délután lent voltunk a parton. Sétáltunk, beszélgettünk, és a legfontosabb hogy EGGYÜTT VOLTUNK. Elmondtam neki a belső vitáimat, aggodalmaimat, fájdalmam, és a teljes tehetetlenségem. Aztán azt amikor rájöttem(késve) hogy nála fontosabb nincsen az életemben. Hogy minden nélküle töltött perc kínszenvedés volt.Erre az ujját a számra téve elhallgattatott.

-Szeretlek és ezen semmi de semmi nem változtathat. El nem tudom mondani mennyire hiányoztál. Szavakba sem tudnám önteni, de fontosabb vagy számomra mint bármi más eddig. Az életemnél a hazámnál ,szüleimnél, bárminél. Egy másodpercet sem szeretnék nélküled eltölteni.-mosolyodott el.

Visszamosolyogtam. Tudtam sőt éreztem hogy érti mit próbálok szavakba önteni amikor össze vissza hablatyolok neki. A szemébe néztem és úgy éreztem haza értem.
Egyre közelebb jött hozzám én pedig ott álltam mozdulatlanul tekintetünk összefonódott. Egyre közelebb és közelebb került hozzám és én pedig arra gondoltam hogy még soha senki nem csókolt meg, és boldog voltam hogy ő lesz az első. Már egész közel volt ajkaink összeértek, majd lassan óvatosan megcsókolt. Majd mégegyszer, és mégegyszer. Csókunk egyre sürgetőbb követelőzőbb volt.Hihetetlen érzés volt. Azt akartam hogy soha ne fejezze be. Mint egy álomban, vagy fantáziálásban. Az utóbbi többször is előfordult. Melegen átölelt és nem eresztett el, csak amikor észrevette hogy sötétedik.Nagyot sóhajtott és savanyú képpel felém fordult. Olyan aranyos képet vágott mint egy kisfiú akitől elvették az új bringáját.

-Mennünk kell. Sam sötétedéskor megbeszélést tart Emilynél.

-Akkor bizony sietnünk kell.-motyogtam lehangoltan.

Erre elmosolyodott, az állam alá tette kezét és kényszerített hogy a szemébe nézzek. Nyomott egy puszit a számra és még szélesebben mosolygott.

-Héj tőlem már nem szabadulsz egy pillanatra sem.Mindíg veled leszek.

-Te sem szabadulsz tőlem.-mondtam mosolyogva.

Lábujjhegyre állva hosszan megcsókoltam. Ő a derekam köré fonta karjait és visszacsókolt.Nem akartam hogy vége legyen de muszály volt mennünk. Egész eddig csak magammal voltam elfoglalva. Most gondolnom kell a falkára is. Kezébe kulcsoltam a saját kezemet és elindultunk Emily háza felé.Amint beléptünk minden szem ránk szegeződött.Már vártak ránk.

7.A döntés nehéz de nem lehetetlen ha a szívünkkel gondolkodunk

Nagyon nagyon sajnálom hogy eddig nem írtam, de nem volt egy perc időm sem. Év végi hajtás van, és még most is alig tudtam időt szakítani rá.Remélem nem haragudtok a késésért. Remélem tetszeni fog.


Még mindíg a fa tövében ültem, de már nem sírtam. Már nem tudtam sírni. Csak kuporogtam magamban, és hallgattam az erdő kis zajait.Az agyamat kikapcsoltam. Nem gondoltam semmire csak néztem ki a fejemből. Már nagyon fáradt voltam nem bírtam tovább, és elaludtam.

***

Mikor felébredtem már nem az erdőben voltam hanem aotthon a saját ágyamban. Úgy tűnt már elmult dél pár órával. Nem tudtam mennyit aludtam, csak azt hogy még fáradt és nagyon nagyon éhes vagyok. Felültem az ágyon és kitöröltem a szememből a fáradtságot. Legalábbis megpróbáltam. Lassan kicammogtam a konyhába, és megnéztem mi van a hűtőben. Ekkor ismerős hangot hallottam a hátam mögül.
-Hát ilyenkor kell felkelni?-kérdezte egy rekedtes hang.
Elmosolyodtam és megfordultam.
-Jó reggelt apu.-nyomtam egy egy puszit az arca két felére.
-Neked is kislányom.-mondta mosolyogva.
-Hogy vagy?-kérdezte aggódva.
-Megvagyok.-válaszoltam kicsit szomorúbban.
-Akarsz beszélni róla?-kérdezte.
-Nem.-vágtam rá azonnal.
Visszafordultam a hűtőhöz, de apu nem adta fel.
-Régen voltál itthon. Jakenek nagyon hiányoztál.....és...nekem is.
-Jaj apu miért nem mondtad hogy ennyire hiányzom? Talán hazajöttem volna.Jaj.....annyira sajnálom ezt. Ami történt. Nem akartam.
-Ana hagyd abba nem a te hibád. Ne okold magad. Ez várható volt csak nem tudtuk mikor következik be.-mosolygott.
-Ki hozott haza?-kérdeztem ráérősen mert el akartam terelni a szót.
Apu hallgatott,és elkezte a cipője orrát nézegetni, mintha valami nagyon érdekeset látna rajta.
-Aaapu.-mondtam már türelmetlenül.
-Na jó....-vett egy nagy levegőt.-Jared hozott haza. Nagyon ramatyul voltál.Azóta nem is mozdult el mellőled. Nem is tudom hogy most hol van.
Olyan gyorsan váltott témát hogy gyanakodni kezdtem hogy valamit nem akar elmondani.
-Apu mi van még?
Nagyot sóhajtott mint aki beletörődik sanyarú sorsába és mesélni kezdett.
-Az a helyzet hogy amióta kiderült hogy mind a ketten beléd vésődtek, nincs egy percnyi béke sem a falkában. Viszályok és verekedések. Nagyon félek hogy valaki megsérülhet, miközben megpróbálják őket szétválasztani. Sam, Jake.....
Erre aztán felkaptam a fejem.
-Jake?????????- nem is vártam választ. Megindultam, ki az ablakon. Éreztem a remegéseket a gerincemen és átváltoztam.Csak futottam arra amerről a gondolatok hangját hallottam. Egy fél perc múlva már láttam ahogy két megtermett farkas egymást támadja, többen pedig próbálják szétválasztani őket.
-"Elég legyen"-kiabáltam.
Mindannyian döbbenten néztek rám.
-"Hülye barmok! Mire jó ez??? Oké szétveritek egymást. Azután? Mire mentek vele? Holnap megint elölről kezditek? -lassan közeledtem hozzájuk, akik még mindíg megkövülten figyeltek.-Az Isten szerelmére! Gondolkozzatok. Kinek jó ez? Arra nem gondoltatok hogy esetleg más is megsérülhet?Nem igaz hogy nem maradtok nyugton."
Nagy levegőt vettem, és addig mondtam nekik a magamét amíg már nem tudtam mit mondani. Mikor befejeztem rájuk néztem.Csak álltak néztek és nem szóltak egy szót sem még azok sem akik nem is verekedtek.Végül Sam szólalt meg.
-"Ana jól vagy?"
Ezen meglepődtem.Miért ne lennék jól?
-"Igen"
-"öööö oké.Na gyerünk változzunk vissza.Ana bizonyára szeretnél beszélni Jakobbal."
Iedten néztem körül. Ki az akit még nem láttam itt?
-"Hoztam neked ruhát."mondta Sam segítőkészen.
-"Köszi Sam."
Visszaváltoztam az egyik bokor mögött, és felvettem a ruhákat. Nem törődtem vele milyenek nem volt semmi értelme. Mi van ha harakszik rám amiért nem beszéltem vele,és egyik napról a másikra. Vagy amiért otthagytam a parton egy szó nélkül. Mindegy ezen muszály túlesnem és nagyon nagyon remélem hogy nem lesz nagyon mérges. Kiléptem a bokor mögül, és Jake állt egyedül a tisztáson, és komoly képet vágott. Félősen indultam felé mire ő elmosolyodott.
-Már nem vagy olyan magabiztos mint az előbb amikor mindenki fejét leordibáltad-vigyorgott. Már jobban éreztem magamat már tudtam hogy nem kapok a fejemre. Nagyot sóhajtottam, és rámosolyogtam.
-Elmondhatok valamit?-kérdeztem
-Persze.-mosolygott
Leültünk egymással szemben, és elkezdtem beszélni. Az elejéről kezdtem az egész történetet. Meséltem neki Jaredről a bevésődésről, és Sethről is. A félelmeimről a kétségeimről és a többi rossz "élményemről".Az érzéseimről.Ő pedig figyelmesen végighallgatott. Úgy éreztem mintha megint csak két jelentéktelen iskolás lennénk akik csak kis gondokról beszélnek. Pedig most más téma volt nagyobb súlyú ami nagyobb felelősséggel jár.Mikor mindent elmondtam csak csendben ültünk egy darabig.Aztán megszólalt.
-Szerintem azt tedd amit a szíved mond neked. Mármint egyszer ne az agyaddal gondolkodj hanem a szíveddel.
-Aha. És ha nem tudok rendesen a szívemmel gondolkodni?
-Akkor hunyd be a szemed pár percre ürítsd ki a fejed, és próbáld meg újra felépíteni a szíveddel ezt a történetet.
Behunytam a szememet és kiürítettem a fejem. Magam elé képzeltem Jaredet és Sethet és egyből éreztem hogy Jared mindennél többet jelent nekem. Ahogy rá gondoltam olyan melegség töltött el amit nem lehetett félre érteni.Szeretem, és nem akarom elveszíteni.Egyszer majdnem elveszítettem, és nagyon rosszul éreztem magam és nem akartam mégegyszer átélni mindezt.
-Bocsi. Muszály mennem.
Futottam ahogy a lábam bírta.Még hallottam ahogy utánam kiabál.
-Hajráááá!Hajráááá!
Lefutottam a partra és láttam hogy ott áll egyedül a parton. Megdobbant a szívem. Annyira szeretem.Odafutottam hozzá és átöleltem olyan szorosan ahogy csak tudtam. Ő visszaölelt.
-Annyira szeretlek.- suttogtam.
-Én is szeretlek.-Mondta.
Csendesen álltunk ott.Nem számított meddig. Csak az számított hogy kettesben voltunk. Semmi más.....semmi.Olyan biztonságban éreztem magam amiben már jó pár hete nem volt részem. És volt egy érzés amit még soha életemben nem tapasztaltam:MARADÉKTALANUL BOLDOG VOLTAM.Jared olyan boldoggá tett ami még soha semmi. El nem tudnám mondani mit éreztem. Boldogság,szerelem,Boldogság,a tudat hogy Jared itt van velem és nem hagy el. Tudtam hogy nem hagy el mert ha ugyan azt érzi amit én soha egy percet sem tudna eltölteni nélkülem. Ahogyan én sem nélküle.

Bocsánat

Bocsánatot kérek. Lehet hogy már elegetek van belőlem, de a nagypapámnál töltöm a húsvétot, és ott nem tudok feljönni. Most is csak egy pillanatra tudtam feljönni. A kövi fejit is csak valószínűleg a szünet után tudom feltenni! Sajnálom. Ha lesz rá módom amint tudom felrakom.vki nem nagyon értettem mivel nagyon új vagyok még, remélem elnézed, és megmagyarázod hogy ez hogy van. Nagyon idegesítő lehetek,tényleg nagyon sajnálom.
Eszti

6. Mindennek a teteje

Kicsit rövidebb lett a többinél de sajnos ennyire tudtam feljönni. Remélem tetszik.

Még mindíg nem eszméltem fel a meglepetésből amikor újra megszólalt.
-Tudom. Már rég el kellett volna mondanom, de mindíg lett valami más.
Erre felszisszentem. Naná. Vagy inkább halogatta. Bár most már semmit sem jelent. Én Jaredet szeretem és ezt semmi, de semmi nem tudja befolyásolni.Felálltam a székről és közelebb mentem hozzá. Volt egy nagyon nagyon rossz sejtésem.
-Hol voltál eddig Seth?-kérdeztem egyre nagyobb balsejtelemmel.
Erre a kérdésre lesütötte a szemét. Eszembe jutott az amit Jared mondott:"Befejezed amit elkezdtél." Vettem egy mély levegőt és feltettem azt a kérdést, amit nem hittem volna hogy Seth nek fogok feltenni.
-Seth ugye az elmenetelednek semmi köze ahhoz hogy valaki megtámadta Jaredet?
A "valaki" szót rendesen megnyomtam.Mégjobban leszegte a fejét. Komolyan mint egy ovis aki ellopta a társa játékát.
-Na neeeee.-mondtam mostmár dühösen.
-Várj Ana megmagyarázom.
felszisszentem.
-Hogy akarod ezt megmagyarázni? Elmondanád??????
Vett egy mély levegőt és magyarázni kezdett.
-Oké. Amikor Jared utánad ment, nagyon aggódtam-ciccentettem, de úgy tett mintha nem vette volna észre.-és mikor egy napja már nem láttam sem Jaredet sem téged, utánatok mentem.Amikor megláttam hogy olyan közel van hozzád, - itt remegés futott végig a gerincén-eluralkodtak rajtam a farkas ösztönök.
Mikor látta hogy csak pislogok, értetlenül nézettrám, majd Jaredre.
-Te nem mondtál el neki mindent????
Jaredre felé kaptam a fejem. Mit nem mondott el nekem?A világon semmit sem értettem.Megint.Jared bocsánatkérőn nézett a szemembe.
-Huh.. Jared kérlek.Mit nem mondtál el nekem?-kértem.
Nem haragudtam de nem esett jól. Főleg hogy Ő nem mondta meg.
-Figyelj Ana nem így akartam hogy megtudd.-nézett rám még mindíg bocsánatkérőn.
-Mit nem akartál hogy így tudjak meg?- kérdeztem értetlenül.
Egyre hülyébbnek éreztem magamat. Jared lesütötte a szemét amíg beszélt.
-Ana én.... beléd vésődtem.
-Hogy mi????????-Az agyamban teljes volt a káosz.
Mint egy háborús övezet. Ez már sok volt le kellett ülnöm, ami nem sikerült mivel nem volt alattam semmi így stílusosan fenékre estem.Remek. Leégethetném magamat még ennél is jobban?????Seth fel akart segíteni de arrébb löktem a kezét, és lassan feltápászkodtam.Mély levegőt vettem.
-Na jól van. Mindent hallani akarok, és ne hagyjatok ki semmit. Ha igen kitekerem a nyakad.-mondta ezt a részt már Seth nek.
-Miért nekem?-kérdezte értetlenül.
-Hogy legyen okom rá. Na ugorjatok neki.-mondtam mérgesen.
Seth kezdett beszélni.
-Tehát a bevésődés olyan dolog, amire csak farkasok képesek. A bevésődés tárgya lehet férfi is és nő is attól függ hogy mien nemű a farkas. Tehát az illető farkas a bevésődéssel egy életre választ magának párt. Ha bevésődsz, olyan érzésed támad mintha ő lenne számodra a világ közepe. Az aki egyedül képes színt vinni az életbe, aki felderít ha bánatos vagy aki vígasztal.Aki nélkül az életed sivár unalmas, sőt felesleges. Akit szeretsz amíg csak élsz, és akár meghalni is képes lennél érte.-miközben ezeket mondta végig sokatmondón nézett a szemembe.
Nem tudtam elhinni. Én már azelött bevésődtem mielőtt tudtam volna róla. Az oktalan vonzás a szerelem amit éreztem, nem amit érzek mindvégig megmagyarázható volt, csak én nem tudtam róla.Felültem a mellettem levő székre, és lehajtottam a fejem, az ujjaimmal elkezdtem masszírozni az orrnyergemet.Halálos csend volt. Senki nem szólt egy szót sem. Végül Seth törte meg a csendet.
-Elhiszem hogy nehéz. Ilyen nem volt még a farkasok történetében hogy egy lányba egyszerre két farkas vésődött volna.....Ez mindenkinek teljesen új.
Hogy mi van?????? Seth is. Na ez már sok volt azonnal ki kell jutnom innen.Gyorsan felálltam és kiszáguldottam a szobából, és a kórházból., a városból.Ott bevetettem magam az erdőbe. Levetkőztem, és átváltoztam hihetetlenül könnyen. A ruháimmal a számban rohantam tovább.
"-Mi történt Ana?" hallottam Sam aggodalmas hangját.
Gondolatban végigpörgettem magamban az eseményeket.
"Ó. Gondolom most egyedül lennél."
"Igen."-válaszoltam türelmetlenül.
Egy pillanat múlva minden elcsendesült, És csak a puha avart hallottam a lábaim alatt. A La Push-i part felé vettem az irányt. Látni akartam az óceánt fodrozó hullámokat hogy lenyugtassam magam.

*****

A kedvenc helyemen voltam már vagy egy órája a gondolataim rabjaként.Nem tudtam elterelni a gondolataim,és igazából nem is nagyon akartam.Nem tudtam mit tegyek. Szeretem Jaredet. Seth et csak mint a testvéremet.De Seth belém vésődött, és tudom hogy attól nem szabadul meg az ember egész életében.Nem mintha akarna. Ha Jareddel maradok mi lesz Seth el? Ha elmegyek mindannyiunk életét megkeseríteném. Ha Seth el lennénk az is Csak Sethet tennéboldoggá, és őt is talán csak egy kis időre, és végül senki sem járna jól. Tudom enyém a döntés, és a döntéssel járó felelősség is. Jellemző. Hogy lehet valaki ilyen szerencsétlen romhalmaz? Uhhh anyám. Most mi a fenét csináljak?Nem tudom.Lépéseket hallottam a hátam mögül, de arra már nem volt időm hogy eltűnjek.Hátra fordutam és Jake állt előttem. Már csak ez hiányzott. Először nagy szemeket meresztett rám aztán hatalmas vigyor terült szét az arcán. Felkapott és körbeforgatott a levegőben.
-Jaj Ana hol voltál? Mit csináltál eddig? Már vagy három hete nem láttunk. Hogy hagyhattál otthon anélkül hogy mondtál volna bármit is?-még mindíg forgatott de egyáltalán nem esett jól.Erősen eltoltam magamtól mire 1 méterre tőlem a földre esett. Hatalmas megdöbbenést olvastam ki a szeméből. Erre nem bírtam tovább, elsírtam magam csak úgy ömlöttek a könnyek a szememből.A lábaim felmondták a szolgálatot, úgyhogy a földön sírtam tovább. Nem bírtam tovább muszály volt kiadnom magamból. Ez az egész Jareddel és Seth el túlterhelt.
-Én Jaredet szeretem.-bukott ki belőlem, miközben még mindíg sírtam.
Hallottam ahogy Jake óvatosan közelebb jön, és éreztem ahogy átfogja a vállam.
-Jól van Ana nyugodj meg.Nyugodj meg.-csitítgatott csendesen.
-MI a francot csináljak?-kérdeztem magamtól hangosan.
-Nem tudom Ana.-válaszolt Jake.-Nem tudom.
Nem. Nem ért semmit. Szerintem most már meg sem próbálja megérteni.Leráztam a kezeit a vállamról és bezsaladtam az erdőbe jó messze mindentől és összekhúztam magam az egyik fa tövében és sírtam, sírtam, sírtam.....

5. Pokoli helyzet

Most előbb hoztam a fejezetet, de nem lesz ez mindíg!!! Most kész lettem, de ez nem jelenti hogy mindíg kétnaponta lesz. Remélem tetszeni fog mindenkinek!Jó olvasást!

Emily konyhájában ültem és csak arra tudtam gondolni ha elveszítem abba belehalok.Egyedül ültem a konyhában és bámultam ki az esőbe. Két nap telt el azóta a szörnyű nap óta. Azóta történt egy s más. Mikor én ott voltam teljesen elveszve, megérkezett a teljes falka. A többiek nem mondtak semmit a támadóról még a gondolataikat is mindíg másra terelték. Az a gyáva elszökött. Jaredet amien gyorsan cak tudtuk kórházba vittük. Azt hazudtuk hogy ugráltunk a sziklákról és rosszul sült el. Nagyon könnyen bevették és azonnal mindenféle vizsgálatot végeztek rajta, de nem tért magához. Már két napja csak fekszik és meg sem mozdul. Majd belehalok. Ahhoz képest hogy farkas, most valamien módon nem akar gyorsan gyógyulni. A tanács is összeült ebben az ügyben, de ők sem találtak rá magyarázatot.Minden áldott napot vele töltöttem a kórházban és nem hagytam el egy percre sem. Mert mi van ha éppen akkor tér magához amikor nem vagyok ott? Csak aludni jártam haza, de már komolyan gondolkodtam rajta hogy beköltözöm a kórházba. A többiek olyan megértőek. Teljesen természetesnek veszik. Bár valaki hiányzott a közösségből. Seth. Senki sem tudta hova lett. Néha nagyon rossz sejtéseim támadtak, de azonnal elhessegettem őket, mert Seth sosem tenne ilyet. Ő nem olyan. Jaj hol a fészkes fenében lehet Sam? Minden nap ő vitt be a kórházba és mindíg késett, de megértettem legalábbis megpróbáltam megérteni. Mindenki őrjáratozott, de én most "különleges felmentést" kaptam.
-Indulhatunk?
Felnéztem és Sam állt az ajtóban, rám várva. Fürgén álltam fel és kisiettem a kocsihoz. Már alig vártam hogy újra a szerelmem mellett legyek. Egész éjszaka fent voltam és valami szörnyű volt. Távollenni tőle és nem tudni mi van vele.Kocsival egy fél óra a Forks-i kórház. Ha belegondolok már 3 napja nem voltam otthon. Emilyéknél aludtam és nagyon hálás voltam nekik hogy befogadtakk. Majd leesett az állam amikor megtudtam hogy apu bennevan ebben az egészben és végig tudott a...vérfarkasokról. Jakenek természetesen sem én, sem a falka, sem apu nem szólt az én kérésemre. Nem akarom hogy megvessen azért ami vagyok. Persze mindíg benne lesz a pakliban hogy ő is farkas lesz, de ennek már minimális az esélye mivel Cullenék már vagy egy hónapja elköltöztek. Már az is csoda volt hogy én is az lettem.Most jöttem rá szinte semmit sem tudok Jake ről.
-Sam mi van Jake el? Mármint alig hallottam felőe az utóbbi időben. Nem tudsz róla valamit?
-Hát... azt beszélik hogy mostanában Bella Swannal lóg. A csajt otthagyta az eggyik vérszívó és állítólag eléggé kivan, de erről ikább Embryt kérdezd. Tudod nem vagyunk beszélő viszonyban.-keserűen felnevetett.-Nem kedvel különösebben.
-Aha erről elfeledkeztem.
-Viszont Ana van valami amit meg kéne beszélnünk.-Mondta komolyan.
-Hallgatom.
-Arról lenne szó hogy igazából te vagy a régi falkavezér utóda, és nem tudom hogy átvennéd- e a falkavezérséget.- Mondta teljes komolysággal.
-Most viccelsz.-mondtam megdöbbenve.
-Nem.
Nagy szemeket meresztettem rá.
-Dehogy Sam Isten mencs. Maradj csak te a falkavezér nekem nem hiányzik ez.
-Biztos vagy ebben Ana?
Magabiztosan bólintottam.
-Igen Sam. Tuti. Én nem tudnám úgy vezetni a falkát ahogyan te. Ez olyan biztos mint...mint mondjuk az hogy lány vagyok.
-Oké.- mondta beleeggyezően.
Leállította a motort , és kiszállt.Én is így tettem és már siettem is befelé. Kész labirintus volt, de én már ismertem a járást.Gyorsan megtalálta Jared kórtermét és benyitottam. Ott feküdt az ágyon mozdulatlanul. A válla teljesen bebugyolálva gézzel. Az orvos azt mondta elég nagy darabot elvesztett a vállából, de fel fog épülni. Odamentem és nyomtam egy gyengéd puszit a sebesült vállára majd a homlokára, és oda ültam mellé és cak néztem. Két kezem közé fogtam a kezét és a kézfejére is adtam egy puszit. Úgy éreztem otthon vagyok és nem hiányzott semmi. Csak hogy meggyógyuljon. Az egész napot ott töltöttem. Sam egy óra múlva elment mert a fiúk találtak valamit a határ közelében. Engem nem érdekelt különösebben. Alig vártam hogy kinyissa a szemét. Persze egyszer-egyszer elfogott a búskomorság, de mindíg próbáltam a pozitív oldalát nézni a dolgoknak. Például visszagondoltam arra ahogyan kimodta "szeretlek Ana". Ahogyan majdnem megcsókolt.
-Kisasszony?
Úgy megiedtem hogy ugrottam egyet. Az eggyik nővér jött be.
-Igen?
-Akarja hogy megágyazzak magának itt vagy elmegy?
Kapva kaptam ezen az alkalmon.
-Igen.Azt megköszönném. Nagyon kedves.
Kedvesen mosolygott és elment.
-Látod mien kedves?-mondtam neki halkan.
Mostanában csináltam ilyeneket. Próbáltam beszélni hozzá. Kicsit jobb kedvre derített. Odahajoltam a füléhez és belesuttogtam.
-Ittmaradok veled amíg csak akarod. Nem is bírnék elszakadni tőled. Nagyon szeretlek.
Nyomtam egy puszit az arcára. A könnyek végigfolytak az arcomon.Már nagyon hiányzott a hangja.A szavai és az érintése.
-Én sem bírnék elszakadni tőled.- Hallottam egy gyengéd és egyben gyenge hangot.
Visszahúzódtam és nyitva találtam a gyönyörű barna szemeit.Mostmár a boldogság könnyei ömlöttek a szememből.
-Istenem. Hogy vagy? Na jó nem jó kérdés, de azért jól vagy?
-Igen, amennyire jól lehetek.-mondta nevetve.
-Ittmaradok. Itt alszom veled bent a kórházban.-jelentettem ki nagy büszkén.
A könnyek még mindíg folytak az arcomon a boldogságtól.
-Ana nem muszály itt maradnod.-mondta gyenngéden, és letörölt egy könnycseppet az arcomról.
Megráztam a fejem. Most hogy felébredt hülye leszek itthagyni.
-Ittmaradok.-jelentettem ki határozottan.
-Szeretlek.
-Én is szeretlek.-mondtam és belepusziltam a tenyerébe.
Ezek után már nem kellettek szavak. Csak néztük egymást szótlanul. Egyszercsak visszajött a nővér.
-Hoztam tiszta ágyneműt.-jelentette ki, és letette az egyik ágyra.
Amikor meglátta hogy Jared felébredt, nagyon megiedt. Vagy fél órán át kérdezősködött hogy hogy van, aztán hívta az orvost. Akitől csak újabb fél óra múlva szabadultunk.Mikor mindketten elmentek, akkor pedig beállított az egész falka.Sam,Paul,Embry,Leah, és a többiek. Csak Seth hiányzott. 11-ig "buliztunk" aztán bejött egy morcos asszonyság aki elküldött mindenkit a nem mondom hová. Ezután lassan elmentek és csak mi maradtunk.Jared már nagyon fáradt volt és már többször elaludt. Most erővel akart ébren maradni.
-Jared aludj.-mondtam neki már vagy százezredszer.Komolyan mint egy dada.
Bár nem bántam amíg vele lehetek.Otthon vagy Emilyéknél százezerszer rosszabb lett volna, de ezt nem mondtam meg neki.
-Nem akarok.Veled akarok beszélgetni.-mondta csökönyösen.
-Holnap is tudunk beszélgetni.-emlékeztettem.-És holnap után is, és az után is.
Mondtam rábeszélőn.
-És mi lesz amikor felgyógyulok? Akkor nem hagysz itt?-kérdezte.
Akkorát nevettem hogy az asszonyság a felső emeletről lekopogott a seprű nyelével.
-Van aki pihenni is szeretne csirkefogók.-rikácsolta.
A tenyerembe kuncogtam.
-Mondtam te butus.Veledmaradok ameddig csak akarod.
-Velem maradnál örökké?
-Persze.-suttogtam.
Erre felragyogott az arca, és én is boldog lettem hogy ennyire akarja hogy vele legyek.Ekkor kopogtak az ajtón.
-Tessék?
Seth lépett be a szobába, ahol egyből jeges lett a hangulat.
Jared gyilkos szemekkel nézett rá, de nem értettem miért.
-Mit akarsz itt?- kérdezte szerelmem hidegen.-Befejezed amit elkeztél?
-Nem nem azért jöttem.
-Hát miért?
-Hogy megmondjam Ananak az igazat.-mondta komolyan.
Csak kapkodtam a fejem egyikükről a másikra, és nem értettem semmit.
-Seth miről beszélsz?
-Arról hogy szeretlek Ana.-mondta már gyengédebben.
Én csak pislogtam.
-Mi?????????

kövi fejezet

Nagyon sajnálom, de kicsit később lesz feltéve a kövi fejezet mert a múlt hetem valami szörnyű volt és ki vagyok purcanva. Szóval sajnálom de valószínűleg csak jövő héten lesz felrakva, viszont akkor két fejezet lesz.
eszti

4. Bonyodalmak

Egy ideig csak bámultam a szemébe és próbáltam felfogni valamit de az agyam nem akart engedelmeskedni. Tudtam hogy már egy ideje csak bámulom de valahogy nem érdekelt. Amúgy ő sem mondott semmit. Csak annyit tudtam hogy szeretem de úgy igazából. Nem tudtam hogy honnan jött az érzés de nagyon jó volt. megint nem értek valamit. Újabb bekezdés a kódexben. Elmosolyodtam. Visszamosolygott. komolyan mintha nyugtatót kaptam volna. Tiszta kába voltam.
-Min gondolkodsz?-kérdezte lágyan.
-Rajtad.-olyan könnyű volt vele őszintének lenni.
Bár kicsit meglepődött, de amint túljutott a döbbeneten nagyon boldog képet vágott és tudtam hogy madarat lehetne fogatni vele.
-És azon belul?-vigyorgott.
Na jó az őszinteség sem tarthat örökké. Azért az eszem megvan még ha nagyon mélyen elásva is. Nem akarok bolondot csinálni magamból.
-Elmagyaráznád ezt az egész farkasos sztorit?-tereltem el a szót.
Észrevette és savanyú képet vágott, de elindult a tópart felé. Leült a partra és megpaskolta a maga melletti helyet. Odamentem mellé és leultem. Vártam. Valószínúleg összeszedte a gondolatait.
-Szóval. Igazából nincs benne semmi vérengzés. Legfeljebb ha nem szintén farkasok közelében veszted el az önuralmad. Ezért nagyon kell vigyáznod hogy normális emberek között sose veszítsd el az önuralmad mivel komoly kárt tudsz okozni az embereknek. Nagyon komoly sérüléseket.
-Normális emberek között? Miért akkor én már nem is vagyok ember?-kérdeztem kicsit megijedve.
-Dehogynem csak van egy kis genetikai hibád.-mondta nevetve, de amint meglátta az arcom jobbnak látta abbahagyni a nevetést.
-Mit jelent az hogy genetikai hiba?
-Igazából ez születésed óta benned van. Ez öröklődő.
-Akkor hogyhogy csak most lettem .....farkas?
Elhúzta a száját.
-Ez egy kicsit bonyolultabb.-csak ennyit mondott.
Az arca most undorodó lett. Miért talán sok a kérdés?
-Magyarázd meg.- kértem türelmetlenül.Erre még fancsalibb képet vágott, de azért elkezdte.
-Huh.....Utálom ezt a témát., de muszály lesz. Tehát.Az egész a büdös vérszívók miatt van.-szinte köpte a szavakat.
Semmit sem értek mi közük van a szúnyogoknak ehhez az egészhez?
-Mien vérszívók? La Push ban alig vannak szunyogok.
Ezen akkorát röhögött hogy visszhangzott az egész tisztás. Mikor sikerült abbahagynia nagy nehezen, megszólalt még mindíg mosolyogva.
-Ana, én a vérszívókat nem úgy értettem ahogyan te.
-Hát hogy lehet máshogy? -kérdeztem értetlenül.
Mély levegőt vett és megszólalt.
-Ana én vámpírokról beszéltem.-mondta teljesen komolyan.
-Na jó ez már agyrém. Ezt már nem hiszem el. Az egy dolog hogy.... farkas lettem, de hogy még vámpírok is vannak arról nem tudsz meggyőzni.- keserűen felnevettem.Meg akart szólalni de nem engedtem neki.- Nem most hadd mondjam végig.Mit szólnál hozzá ha valaki azt mondaná hogy vámpírok léteznek. Mit szólnál hozzá?????? Nem hiszem hogy hinnél neki!
Abbahagytam mert kifogytam a szuszból. Vettem egy mély levegőt és ránéztem. megbabonázva nézett rám.
-Wow.- ennyit mondott,és tovább nézett.
Csak most jöttem rá hogy hülyét csináltam magamból. A francba.
-Bocsi.-mondtam bűnbánóan.-Csak nehéz egyszerre ennyit megemészteni, de biztos ez a vámpíros dolog?
Mikor felébredt a kábulatból, gyengéden nézett rám és éreztem ahogy forrni kezd a vérem.
-Igen. Sajnálom hogy egyszerre ennyi mindent rádzúdítok, de muszály. Nagyon rossz?
Belenézett a szemembe és én megint belefeletkeztem a tekintetébe. Olyan mély volt és olyan tiszta. Hirtelen elfogott a vágy hogy megcsókoljam. Ana nyugi. Ezt nem szabad. Nem és nem, de nem bírtam parancsolni magamnak és egyre közelebb hajoltam hozzá. Nem tűnt olyannak mint aki ellenkezni akarna és ő is egyre közelebb hajolt az arcomhoz, és ezt suttogta:
-Szeretlek.
Ezen annyira meglepődtem hogy hirtelen visszahúzódtam, és azonnal elvörösödtem, de úgy ahogyan még soha.Hogy lehettem ilyen hülye? Úgy éreztem menten megszakad a szívem és hogy elsüllyedek szégyenemben. Az előbbit azért mert nem csókolt meg, az utóbbit pedig azért mert én kezdeményeztem. A földet keztem bámulni és megpróbáltam az előbbi beszélgetésre koncentrálni. Nem sok sikerrel. Végül eszembe jutott.
-Tehát mi van a vámpírokkal?- kérdeztem remegő hangon.
Nagyot sóhajtott és belefogott a magyarázásba.
Elmagyarázta hogy a vámpírok eggyáltalán nem olyanok mint a filmekben. Hidegek, halhatatlanok, gyönyörűek, és veszélyesek. Hogy Forks ban 7 vámpír él, de azok kevésbé veszélyesek mint azok akik messziről jönnek. Elmesélte hogy a Cullen család állatvéren él, de így sem lehet tudni mikor lesz nekik sok és mikor kezdenek vérengzeni.Régen még a dédapám szerződést kötött velük és így a Cullenek nem jöhetnek La Push ba sem a környékére. Ha igen akkor vége a tűzszünetnek és megtámadjuk őket.Elmesélte az összes Quileute legendát a farkasokról.
-Tehát ez minden amit tudnod kell egyenlőre. -mondta szomorúan.- Tudnod kell majd bánnod az erőddel és ne feledd semmi sértő megjegyzés senkire még gondolatban sem amíg farkas alakban vagy, mert hallják mit gondolsz. Ennyi.- mondta savanyúan.
-Mi baj van?-kérdeztem aggódva. Tényleg nem tudtam mi baja.
Savanyúan elmosolyodott és a szemembe nézett. Gyötrődést láttam a szemében és ez nagyon megiesztett. Mi van ha komoly baja van?
Gyengéden megsimítottam az arcát. Nagyon jó volt hozzáérni a bőréhez. Kellemesen meleg.Rám mosolygott keserűen. Visszamosolyogtam bíztatón.
-Mi baj?- kérdeztem megint, és próbáltam palástolni aggodalmam.
Elhúzta a száját.
-Nem biztos hogy hallani akarod.-mondta keserűen.
-Dehogynem hallani akarom.- modtam kitartón, és bíztatóan mosolyogtam.
De belül szorongtam mi van ha azt akarja mondani hogy ne is próbálkozzak nála, és hogy eggyáltalán nem is tetszem neki. Azt még talán el tudnám viselni, de mi van ha azt mondja hogy soha többé nem akar látni vagy nem akarja hogy egyáltalán a barátja legyek. Mit nem adnék azért hogy halljam mire gondol.
Lehajtotta a fejét majd újra a szemembe nézett. A szemében vágyat láttam de nem tudtam hogy értelmezni.
-Szeretlek Ana.-mondta teljesen komolyan.
Ettől a két szótól ledermedtem. Szeret. Csak ez visszhangzott a fejemben.Ettől a szótól a szorongásból a mennyei boldogságba jutottam. Az arcomról csak úgy sugárzott a boldogság.
-Szeretlek Jared.- suttogtam vissza.
Ezen ő döbbent meg és vagy egy fél percig nem tért magához, de aztán az ő arcán is a boldogság lett a meghatározó. Újra az arcomhoz közelített és minél közelebb hajolt annál gyorsabban vert a szívem, ahogy az övé is. Meg fog csókolni. Mostmár csak egy hajszál választotta el az arcunkat. Megpróbáltam azt a keveset is áthidalni már éreztem a forró leheletét az arcomon, mikor hirtelen valami erőszakkal elszakította tőlem szerelmem. Halálra rémültem. Mi van ha valami baja esett? Azt nem élném túl.
Gyorsan felálltam és próbáltam követni az eseményeket. Egy homokszínű és egy barnásszürke farkas harcolt egymással. Az utóbbi Jared volt, de a másikat nem ismertem fel. Láttam ahogy a homokszínű farkas próbál kárt tenni a szerelmemben.
-Nee.- kiáltottam kétségbeesetten.Nem sokat használt. Az ismeretlen farkas ekkor hatalmasat harapott ki szerelmem vállából.Már keservesen sírtam. Mi lesz ha elveszítem? Azt nem élmém túl. Szerelmem hatalmasatt vonyított és elterült a földön. Odaszaladtam hozzá és megpróbáltam szólongatni de nem adott semmi életjelet. Én pedig csak sírtam és sírtam. Nem. Nem veszíthetem el. Most nem......