Bocsánat

Bocsánatot kérek. Lehet hogy már elegetek van belőlem, de a nagypapámnál töltöm a húsvétot, és ott nem tudok feljönni. Most is csak egy pillanatra tudtam feljönni. A kövi fejit is csak valószínűleg a szünet után tudom feltenni! Sajnálom. Ha lesz rá módom amint tudom felrakom.vki nem nagyon értettem mivel nagyon új vagyok még, remélem elnézed, és megmagyarázod hogy ez hogy van. Nagyon idegesítő lehetek,tényleg nagyon sajnálom.
Eszti

6. Mindennek a teteje

Kicsit rövidebb lett a többinél de sajnos ennyire tudtam feljönni. Remélem tetszik.

Még mindíg nem eszméltem fel a meglepetésből amikor újra megszólalt.
-Tudom. Már rég el kellett volna mondanom, de mindíg lett valami más.
Erre felszisszentem. Naná. Vagy inkább halogatta. Bár most már semmit sem jelent. Én Jaredet szeretem és ezt semmi, de semmi nem tudja befolyásolni.Felálltam a székről és közelebb mentem hozzá. Volt egy nagyon nagyon rossz sejtésem.
-Hol voltál eddig Seth?-kérdeztem egyre nagyobb balsejtelemmel.
Erre a kérdésre lesütötte a szemét. Eszembe jutott az amit Jared mondott:"Befejezed amit elkezdtél." Vettem egy mély levegőt és feltettem azt a kérdést, amit nem hittem volna hogy Seth nek fogok feltenni.
-Seth ugye az elmenetelednek semmi köze ahhoz hogy valaki megtámadta Jaredet?
A "valaki" szót rendesen megnyomtam.Mégjobban leszegte a fejét. Komolyan mint egy ovis aki ellopta a társa játékát.
-Na neeeee.-mondtam mostmár dühösen.
-Várj Ana megmagyarázom.
felszisszentem.
-Hogy akarod ezt megmagyarázni? Elmondanád??????
Vett egy mély levegőt és magyarázni kezdett.
-Oké. Amikor Jared utánad ment, nagyon aggódtam-ciccentettem, de úgy tett mintha nem vette volna észre.-és mikor egy napja már nem láttam sem Jaredet sem téged, utánatok mentem.Amikor megláttam hogy olyan közel van hozzád, - itt remegés futott végig a gerincén-eluralkodtak rajtam a farkas ösztönök.
Mikor látta hogy csak pislogok, értetlenül nézettrám, majd Jaredre.
-Te nem mondtál el neki mindent????
Jaredre felé kaptam a fejem. Mit nem mondott el nekem?A világon semmit sem értettem.Megint.Jared bocsánatkérőn nézett a szemembe.
-Huh.. Jared kérlek.Mit nem mondtál el nekem?-kértem.
Nem haragudtam de nem esett jól. Főleg hogy Ő nem mondta meg.
-Figyelj Ana nem így akartam hogy megtudd.-nézett rám még mindíg bocsánatkérőn.
-Mit nem akartál hogy így tudjak meg?- kérdeztem értetlenül.
Egyre hülyébbnek éreztem magamat. Jared lesütötte a szemét amíg beszélt.
-Ana én.... beléd vésődtem.
-Hogy mi????????-Az agyamban teljes volt a káosz.
Mint egy háborús övezet. Ez már sok volt le kellett ülnöm, ami nem sikerült mivel nem volt alattam semmi így stílusosan fenékre estem.Remek. Leégethetném magamat még ennél is jobban?????Seth fel akart segíteni de arrébb löktem a kezét, és lassan feltápászkodtam.Mély levegőt vettem.
-Na jól van. Mindent hallani akarok, és ne hagyjatok ki semmit. Ha igen kitekerem a nyakad.-mondta ezt a részt már Seth nek.
-Miért nekem?-kérdezte értetlenül.
-Hogy legyen okom rá. Na ugorjatok neki.-mondtam mérgesen.
Seth kezdett beszélni.
-Tehát a bevésődés olyan dolog, amire csak farkasok képesek. A bevésődés tárgya lehet férfi is és nő is attól függ hogy mien nemű a farkas. Tehát az illető farkas a bevésődéssel egy életre választ magának párt. Ha bevésődsz, olyan érzésed támad mintha ő lenne számodra a világ közepe. Az aki egyedül képes színt vinni az életbe, aki felderít ha bánatos vagy aki vígasztal.Aki nélkül az életed sivár unalmas, sőt felesleges. Akit szeretsz amíg csak élsz, és akár meghalni is képes lennél érte.-miközben ezeket mondta végig sokatmondón nézett a szemembe.
Nem tudtam elhinni. Én már azelött bevésődtem mielőtt tudtam volna róla. Az oktalan vonzás a szerelem amit éreztem, nem amit érzek mindvégig megmagyarázható volt, csak én nem tudtam róla.Felültem a mellettem levő székre, és lehajtottam a fejem, az ujjaimmal elkezdtem masszírozni az orrnyergemet.Halálos csend volt. Senki nem szólt egy szót sem. Végül Seth törte meg a csendet.
-Elhiszem hogy nehéz. Ilyen nem volt még a farkasok történetében hogy egy lányba egyszerre két farkas vésődött volna.....Ez mindenkinek teljesen új.
Hogy mi van?????? Seth is. Na ez már sok volt azonnal ki kell jutnom innen.Gyorsan felálltam és kiszáguldottam a szobából, és a kórházból., a városból.Ott bevetettem magam az erdőbe. Levetkőztem, és átváltoztam hihetetlenül könnyen. A ruháimmal a számban rohantam tovább.
"-Mi történt Ana?" hallottam Sam aggodalmas hangját.
Gondolatban végigpörgettem magamban az eseményeket.
"Ó. Gondolom most egyedül lennél."
"Igen."-válaszoltam türelmetlenül.
Egy pillanat múlva minden elcsendesült, És csak a puha avart hallottam a lábaim alatt. A La Push-i part felé vettem az irányt. Látni akartam az óceánt fodrozó hullámokat hogy lenyugtassam magam.

*****

A kedvenc helyemen voltam már vagy egy órája a gondolataim rabjaként.Nem tudtam elterelni a gondolataim,és igazából nem is nagyon akartam.Nem tudtam mit tegyek. Szeretem Jaredet. Seth et csak mint a testvéremet.De Seth belém vésődött, és tudom hogy attól nem szabadul meg az ember egész életében.Nem mintha akarna. Ha Jareddel maradok mi lesz Seth el? Ha elmegyek mindannyiunk életét megkeseríteném. Ha Seth el lennénk az is Csak Sethet tennéboldoggá, és őt is talán csak egy kis időre, és végül senki sem járna jól. Tudom enyém a döntés, és a döntéssel járó felelősség is. Jellemző. Hogy lehet valaki ilyen szerencsétlen romhalmaz? Uhhh anyám. Most mi a fenét csináljak?Nem tudom.Lépéseket hallottam a hátam mögül, de arra már nem volt időm hogy eltűnjek.Hátra fordutam és Jake állt előttem. Már csak ez hiányzott. Először nagy szemeket meresztett rám aztán hatalmas vigyor terült szét az arcán. Felkapott és körbeforgatott a levegőben.
-Jaj Ana hol voltál? Mit csináltál eddig? Már vagy három hete nem láttunk. Hogy hagyhattál otthon anélkül hogy mondtál volna bármit is?-még mindíg forgatott de egyáltalán nem esett jól.Erősen eltoltam magamtól mire 1 méterre tőlem a földre esett. Hatalmas megdöbbenést olvastam ki a szeméből. Erre nem bírtam tovább, elsírtam magam csak úgy ömlöttek a könnyek a szememből.A lábaim felmondták a szolgálatot, úgyhogy a földön sírtam tovább. Nem bírtam tovább muszály volt kiadnom magamból. Ez az egész Jareddel és Seth el túlterhelt.
-Én Jaredet szeretem.-bukott ki belőlem, miközben még mindíg sírtam.
Hallottam ahogy Jake óvatosan közelebb jön, és éreztem ahogy átfogja a vállam.
-Jól van Ana nyugodj meg.Nyugodj meg.-csitítgatott csendesen.
-MI a francot csináljak?-kérdeztem magamtól hangosan.
-Nem tudom Ana.-válaszolt Jake.-Nem tudom.
Nem. Nem ért semmit. Szerintem most már meg sem próbálja megérteni.Leráztam a kezeit a vállamról és bezsaladtam az erdőbe jó messze mindentől és összekhúztam magam az egyik fa tövében és sírtam, sírtam, sírtam.....

5. Pokoli helyzet

Most előbb hoztam a fejezetet, de nem lesz ez mindíg!!! Most kész lettem, de ez nem jelenti hogy mindíg kétnaponta lesz. Remélem tetszeni fog mindenkinek!Jó olvasást!

Emily konyhájában ültem és csak arra tudtam gondolni ha elveszítem abba belehalok.Egyedül ültem a konyhában és bámultam ki az esőbe. Két nap telt el azóta a szörnyű nap óta. Azóta történt egy s más. Mikor én ott voltam teljesen elveszve, megérkezett a teljes falka. A többiek nem mondtak semmit a támadóról még a gondolataikat is mindíg másra terelték. Az a gyáva elszökött. Jaredet amien gyorsan cak tudtuk kórházba vittük. Azt hazudtuk hogy ugráltunk a sziklákról és rosszul sült el. Nagyon könnyen bevették és azonnal mindenféle vizsgálatot végeztek rajta, de nem tért magához. Már két napja csak fekszik és meg sem mozdul. Majd belehalok. Ahhoz képest hogy farkas, most valamien módon nem akar gyorsan gyógyulni. A tanács is összeült ebben az ügyben, de ők sem találtak rá magyarázatot.Minden áldott napot vele töltöttem a kórházban és nem hagytam el egy percre sem. Mert mi van ha éppen akkor tér magához amikor nem vagyok ott? Csak aludni jártam haza, de már komolyan gondolkodtam rajta hogy beköltözöm a kórházba. A többiek olyan megértőek. Teljesen természetesnek veszik. Bár valaki hiányzott a közösségből. Seth. Senki sem tudta hova lett. Néha nagyon rossz sejtéseim támadtak, de azonnal elhessegettem őket, mert Seth sosem tenne ilyet. Ő nem olyan. Jaj hol a fészkes fenében lehet Sam? Minden nap ő vitt be a kórházba és mindíg késett, de megértettem legalábbis megpróbáltam megérteni. Mindenki őrjáratozott, de én most "különleges felmentést" kaptam.
-Indulhatunk?
Felnéztem és Sam állt az ajtóban, rám várva. Fürgén álltam fel és kisiettem a kocsihoz. Már alig vártam hogy újra a szerelmem mellett legyek. Egész éjszaka fent voltam és valami szörnyű volt. Távollenni tőle és nem tudni mi van vele.Kocsival egy fél óra a Forks-i kórház. Ha belegondolok már 3 napja nem voltam otthon. Emilyéknél aludtam és nagyon hálás voltam nekik hogy befogadtakk. Majd leesett az állam amikor megtudtam hogy apu bennevan ebben az egészben és végig tudott a...vérfarkasokról. Jakenek természetesen sem én, sem a falka, sem apu nem szólt az én kérésemre. Nem akarom hogy megvessen azért ami vagyok. Persze mindíg benne lesz a pakliban hogy ő is farkas lesz, de ennek már minimális az esélye mivel Cullenék már vagy egy hónapja elköltöztek. Már az is csoda volt hogy én is az lettem.Most jöttem rá szinte semmit sem tudok Jake ről.
-Sam mi van Jake el? Mármint alig hallottam felőe az utóbbi időben. Nem tudsz róla valamit?
-Hát... azt beszélik hogy mostanában Bella Swannal lóg. A csajt otthagyta az eggyik vérszívó és állítólag eléggé kivan, de erről ikább Embryt kérdezd. Tudod nem vagyunk beszélő viszonyban.-keserűen felnevetett.-Nem kedvel különösebben.
-Aha erről elfeledkeztem.
-Viszont Ana van valami amit meg kéne beszélnünk.-Mondta komolyan.
-Hallgatom.
-Arról lenne szó hogy igazából te vagy a régi falkavezér utóda, és nem tudom hogy átvennéd- e a falkavezérséget.- Mondta teljes komolysággal.
-Most viccelsz.-mondtam megdöbbenve.
-Nem.
Nagy szemeket meresztettem rá.
-Dehogy Sam Isten mencs. Maradj csak te a falkavezér nekem nem hiányzik ez.
-Biztos vagy ebben Ana?
Magabiztosan bólintottam.
-Igen Sam. Tuti. Én nem tudnám úgy vezetni a falkát ahogyan te. Ez olyan biztos mint...mint mondjuk az hogy lány vagyok.
-Oké.- mondta beleeggyezően.
Leállította a motort , és kiszállt.Én is így tettem és már siettem is befelé. Kész labirintus volt, de én már ismertem a járást.Gyorsan megtalálta Jared kórtermét és benyitottam. Ott feküdt az ágyon mozdulatlanul. A válla teljesen bebugyolálva gézzel. Az orvos azt mondta elég nagy darabot elvesztett a vállából, de fel fog épülni. Odamentem és nyomtam egy gyengéd puszit a sebesült vállára majd a homlokára, és oda ültam mellé és cak néztem. Két kezem közé fogtam a kezét és a kézfejére is adtam egy puszit. Úgy éreztem otthon vagyok és nem hiányzott semmi. Csak hogy meggyógyuljon. Az egész napot ott töltöttem. Sam egy óra múlva elment mert a fiúk találtak valamit a határ közelében. Engem nem érdekelt különösebben. Alig vártam hogy kinyissa a szemét. Persze egyszer-egyszer elfogott a búskomorság, de mindíg próbáltam a pozitív oldalát nézni a dolgoknak. Például visszagondoltam arra ahogyan kimodta "szeretlek Ana". Ahogyan majdnem megcsókolt.
-Kisasszony?
Úgy megiedtem hogy ugrottam egyet. Az eggyik nővér jött be.
-Igen?
-Akarja hogy megágyazzak magának itt vagy elmegy?
Kapva kaptam ezen az alkalmon.
-Igen.Azt megköszönném. Nagyon kedves.
Kedvesen mosolygott és elment.
-Látod mien kedves?-mondtam neki halkan.
Mostanában csináltam ilyeneket. Próbáltam beszélni hozzá. Kicsit jobb kedvre derített. Odahajoltam a füléhez és belesuttogtam.
-Ittmaradok veled amíg csak akarod. Nem is bírnék elszakadni tőled. Nagyon szeretlek.
Nyomtam egy puszit az arcára. A könnyek végigfolytak az arcomon.Már nagyon hiányzott a hangja.A szavai és az érintése.
-Én sem bírnék elszakadni tőled.- Hallottam egy gyengéd és egyben gyenge hangot.
Visszahúzódtam és nyitva találtam a gyönyörű barna szemeit.Mostmár a boldogság könnyei ömlöttek a szememből.
-Istenem. Hogy vagy? Na jó nem jó kérdés, de azért jól vagy?
-Igen, amennyire jól lehetek.-mondta nevetve.
-Ittmaradok. Itt alszom veled bent a kórházban.-jelentettem ki nagy büszkén.
A könnyek még mindíg folytak az arcomon a boldogságtól.
-Ana nem muszály itt maradnod.-mondta gyenngéden, és letörölt egy könnycseppet az arcomról.
Megráztam a fejem. Most hogy felébredt hülye leszek itthagyni.
-Ittmaradok.-jelentettem ki határozottan.
-Szeretlek.
-Én is szeretlek.-mondtam és belepusziltam a tenyerébe.
Ezek után már nem kellettek szavak. Csak néztük egymást szótlanul. Egyszercsak visszajött a nővér.
-Hoztam tiszta ágyneműt.-jelentette ki, és letette az egyik ágyra.
Amikor meglátta hogy Jared felébredt, nagyon megiedt. Vagy fél órán át kérdezősködött hogy hogy van, aztán hívta az orvost. Akitől csak újabb fél óra múlva szabadultunk.Mikor mindketten elmentek, akkor pedig beállított az egész falka.Sam,Paul,Embry,Leah, és a többiek. Csak Seth hiányzott. 11-ig "buliztunk" aztán bejött egy morcos asszonyság aki elküldött mindenkit a nem mondom hová. Ezután lassan elmentek és csak mi maradtunk.Jared már nagyon fáradt volt és már többször elaludt. Most erővel akart ébren maradni.
-Jared aludj.-mondtam neki már vagy százezredszer.Komolyan mint egy dada.
Bár nem bántam amíg vele lehetek.Otthon vagy Emilyéknél százezerszer rosszabb lett volna, de ezt nem mondtam meg neki.
-Nem akarok.Veled akarok beszélgetni.-mondta csökönyösen.
-Holnap is tudunk beszélgetni.-emlékeztettem.-És holnap után is, és az után is.
Mondtam rábeszélőn.
-És mi lesz amikor felgyógyulok? Akkor nem hagysz itt?-kérdezte.
Akkorát nevettem hogy az asszonyság a felső emeletről lekopogott a seprű nyelével.
-Van aki pihenni is szeretne csirkefogók.-rikácsolta.
A tenyerembe kuncogtam.
-Mondtam te butus.Veledmaradok ameddig csak akarod.
-Velem maradnál örökké?
-Persze.-suttogtam.
Erre felragyogott az arca, és én is boldog lettem hogy ennyire akarja hogy vele legyek.Ekkor kopogtak az ajtón.
-Tessék?
Seth lépett be a szobába, ahol egyből jeges lett a hangulat.
Jared gyilkos szemekkel nézett rá, de nem értettem miért.
-Mit akarsz itt?- kérdezte szerelmem hidegen.-Befejezed amit elkeztél?
-Nem nem azért jöttem.
-Hát miért?
-Hogy megmondjam Ananak az igazat.-mondta komolyan.
Csak kapkodtam a fejem egyikükről a másikra, és nem értettem semmit.
-Seth miről beszélsz?
-Arról hogy szeretlek Ana.-mondta már gyengédebben.
Én csak pislogtam.
-Mi?????????

kövi fejezet

Nagyon sajnálom, de kicsit később lesz feltéve a kövi fejezet mert a múlt hetem valami szörnyű volt és ki vagyok purcanva. Szóval sajnálom de valószínűleg csak jövő héten lesz felrakva, viszont akkor két fejezet lesz.
eszti

4. Bonyodalmak

Egy ideig csak bámultam a szemébe és próbáltam felfogni valamit de az agyam nem akart engedelmeskedni. Tudtam hogy már egy ideje csak bámulom de valahogy nem érdekelt. Amúgy ő sem mondott semmit. Csak annyit tudtam hogy szeretem de úgy igazából. Nem tudtam hogy honnan jött az érzés de nagyon jó volt. megint nem értek valamit. Újabb bekezdés a kódexben. Elmosolyodtam. Visszamosolygott. komolyan mintha nyugtatót kaptam volna. Tiszta kába voltam.
-Min gondolkodsz?-kérdezte lágyan.
-Rajtad.-olyan könnyű volt vele őszintének lenni.
Bár kicsit meglepődött, de amint túljutott a döbbeneten nagyon boldog képet vágott és tudtam hogy madarat lehetne fogatni vele.
-És azon belul?-vigyorgott.
Na jó az őszinteség sem tarthat örökké. Azért az eszem megvan még ha nagyon mélyen elásva is. Nem akarok bolondot csinálni magamból.
-Elmagyaráznád ezt az egész farkasos sztorit?-tereltem el a szót.
Észrevette és savanyú képet vágott, de elindult a tópart felé. Leült a partra és megpaskolta a maga melletti helyet. Odamentem mellé és leultem. Vártam. Valószínúleg összeszedte a gondolatait.
-Szóval. Igazából nincs benne semmi vérengzés. Legfeljebb ha nem szintén farkasok közelében veszted el az önuralmad. Ezért nagyon kell vigyáznod hogy normális emberek között sose veszítsd el az önuralmad mivel komoly kárt tudsz okozni az embereknek. Nagyon komoly sérüléseket.
-Normális emberek között? Miért akkor én már nem is vagyok ember?-kérdeztem kicsit megijedve.
-Dehogynem csak van egy kis genetikai hibád.-mondta nevetve, de amint meglátta az arcom jobbnak látta abbahagyni a nevetést.
-Mit jelent az hogy genetikai hiba?
-Igazából ez születésed óta benned van. Ez öröklődő.
-Akkor hogyhogy csak most lettem .....farkas?
Elhúzta a száját.
-Ez egy kicsit bonyolultabb.-csak ennyit mondott.
Az arca most undorodó lett. Miért talán sok a kérdés?
-Magyarázd meg.- kértem türelmetlenül.Erre még fancsalibb képet vágott, de azért elkezdte.
-Huh.....Utálom ezt a témát., de muszály lesz. Tehát.Az egész a büdös vérszívók miatt van.-szinte köpte a szavakat.
Semmit sem értek mi közük van a szúnyogoknak ehhez az egészhez?
-Mien vérszívók? La Push ban alig vannak szunyogok.
Ezen akkorát röhögött hogy visszhangzott az egész tisztás. Mikor sikerült abbahagynia nagy nehezen, megszólalt még mindíg mosolyogva.
-Ana, én a vérszívókat nem úgy értettem ahogyan te.
-Hát hogy lehet máshogy? -kérdeztem értetlenül.
Mély levegőt vett és megszólalt.
-Ana én vámpírokról beszéltem.-mondta teljesen komolyan.
-Na jó ez már agyrém. Ezt már nem hiszem el. Az egy dolog hogy.... farkas lettem, de hogy még vámpírok is vannak arról nem tudsz meggyőzni.- keserűen felnevettem.Meg akart szólalni de nem engedtem neki.- Nem most hadd mondjam végig.Mit szólnál hozzá ha valaki azt mondaná hogy vámpírok léteznek. Mit szólnál hozzá?????? Nem hiszem hogy hinnél neki!
Abbahagytam mert kifogytam a szuszból. Vettem egy mély levegőt és ránéztem. megbabonázva nézett rám.
-Wow.- ennyit mondott,és tovább nézett.
Csak most jöttem rá hogy hülyét csináltam magamból. A francba.
-Bocsi.-mondtam bűnbánóan.-Csak nehéz egyszerre ennyit megemészteni, de biztos ez a vámpíros dolog?
Mikor felébredt a kábulatból, gyengéden nézett rám és éreztem ahogy forrni kezd a vérem.
-Igen. Sajnálom hogy egyszerre ennyi mindent rádzúdítok, de muszály. Nagyon rossz?
Belenézett a szemembe és én megint belefeletkeztem a tekintetébe. Olyan mély volt és olyan tiszta. Hirtelen elfogott a vágy hogy megcsókoljam. Ana nyugi. Ezt nem szabad. Nem és nem, de nem bírtam parancsolni magamnak és egyre közelebb hajoltam hozzá. Nem tűnt olyannak mint aki ellenkezni akarna és ő is egyre közelebb hajolt az arcomhoz, és ezt suttogta:
-Szeretlek.
Ezen annyira meglepődtem hogy hirtelen visszahúzódtam, és azonnal elvörösödtem, de úgy ahogyan még soha.Hogy lehettem ilyen hülye? Úgy éreztem menten megszakad a szívem és hogy elsüllyedek szégyenemben. Az előbbit azért mert nem csókolt meg, az utóbbit pedig azért mert én kezdeményeztem. A földet keztem bámulni és megpróbáltam az előbbi beszélgetésre koncentrálni. Nem sok sikerrel. Végül eszembe jutott.
-Tehát mi van a vámpírokkal?- kérdeztem remegő hangon.
Nagyot sóhajtott és belefogott a magyarázásba.
Elmagyarázta hogy a vámpírok eggyáltalán nem olyanok mint a filmekben. Hidegek, halhatatlanok, gyönyörűek, és veszélyesek. Hogy Forks ban 7 vámpír él, de azok kevésbé veszélyesek mint azok akik messziről jönnek. Elmesélte hogy a Cullen család állatvéren él, de így sem lehet tudni mikor lesz nekik sok és mikor kezdenek vérengzeni.Régen még a dédapám szerződést kötött velük és így a Cullenek nem jöhetnek La Push ba sem a környékére. Ha igen akkor vége a tűzszünetnek és megtámadjuk őket.Elmesélte az összes Quileute legendát a farkasokról.
-Tehát ez minden amit tudnod kell egyenlőre. -mondta szomorúan.- Tudnod kell majd bánnod az erőddel és ne feledd semmi sértő megjegyzés senkire még gondolatban sem amíg farkas alakban vagy, mert hallják mit gondolsz. Ennyi.- mondta savanyúan.
-Mi baj van?-kérdeztem aggódva. Tényleg nem tudtam mi baja.
Savanyúan elmosolyodott és a szemembe nézett. Gyötrődést láttam a szemében és ez nagyon megiesztett. Mi van ha komoly baja van?
Gyengéden megsimítottam az arcát. Nagyon jó volt hozzáérni a bőréhez. Kellemesen meleg.Rám mosolygott keserűen. Visszamosolyogtam bíztatón.
-Mi baj?- kérdeztem megint, és próbáltam palástolni aggodalmam.
Elhúzta a száját.
-Nem biztos hogy hallani akarod.-mondta keserűen.
-Dehogynem hallani akarom.- modtam kitartón, és bíztatóan mosolyogtam.
De belül szorongtam mi van ha azt akarja mondani hogy ne is próbálkozzak nála, és hogy eggyáltalán nem is tetszem neki. Azt még talán el tudnám viselni, de mi van ha azt mondja hogy soha többé nem akar látni vagy nem akarja hogy egyáltalán a barátja legyek. Mit nem adnék azért hogy halljam mire gondol.
Lehajtotta a fejét majd újra a szemembe nézett. A szemében vágyat láttam de nem tudtam hogy értelmezni.
-Szeretlek Ana.-mondta teljesen komolyan.
Ettől a két szótól ledermedtem. Szeret. Csak ez visszhangzott a fejemben.Ettől a szótól a szorongásból a mennyei boldogságba jutottam. Az arcomról csak úgy sugárzott a boldogság.
-Szeretlek Jared.- suttogtam vissza.
Ezen ő döbbent meg és vagy egy fél percig nem tért magához, de aztán az ő arcán is a boldogság lett a meghatározó. Újra az arcomhoz közelített és minél közelebb hajolt annál gyorsabban vert a szívem, ahogy az övé is. Meg fog csókolni. Mostmár csak egy hajszál választotta el az arcunkat. Megpróbáltam azt a keveset is áthidalni már éreztem a forró leheletét az arcomon, mikor hirtelen valami erőszakkal elszakította tőlem szerelmem. Halálra rémültem. Mi van ha valami baja esett? Azt nem élném túl.
Gyorsan felálltam és próbáltam követni az eseményeket. Egy homokszínű és egy barnásszürke farkas harcolt egymással. Az utóbbi Jared volt, de a másikat nem ismertem fel. Láttam ahogy a homokszínű farkas próbál kárt tenni a szerelmemben.
-Nee.- kiáltottam kétségbeesetten.Nem sokat használt. Az ismeretlen farkas ekkor hatalmasat harapott ki szerelmem vállából.Már keservesen sírtam. Mi lesz ha elveszítem? Azt nem élmém túl. Szerelmem hatalmasatt vonyított és elterült a földön. Odaszaladtam hozzá és megpróbáltam szólongatni de nem adott semmi életjelet. Én pedig csak sírtam és sírtam. Nem. Nem veszíthetem el. Most nem......

3 Kellett nekem kinyitnom a számat. A tudatlanság áldásos.

Apunak üzenetet hagytam. Remek ha nem érek vissza akkor még nagyobb bajban leszek mint amiben eddig vagyok de mindegy. Meg kell mondanom nagyon felcsigázta a kíváncsiságom. Átvágtunk az udvaron és a tengerparton mentünk egy jó darabig. Nagyon hideg volt de érdekes módon nem fáztam. akár a kabátot is levehettem volna és nem fáztam volna. Ez eléggé fura mivel mindíg is fázós voltam. Kezdem unni ezt a folytonos sétát. Mikor érünk oda? Akárhova is megyünk.
-Seth mikor érünk oda? Hova is?
-Jó próbálkozás Ana de sajnos még mindíg nem mondhatom meg. Különben nemsokára.
-Mennyi az a nemsokára? Lehet 2 perc de lehet 20 perc is.- mondtam ingerülten.
-Nyugi Ana 2 perc.
Erre meg is nyugodtam.Már csak 2 perc és mindent megértek. Remélem. Ekkor befordultunk egy kis ösvényre ami egy gyönyörű kis házhoz vezetett. Kis kert volt a ház körül kis virágokkal nagyon szép volt. A ház drapp színű falaival és piros tetejével hívogatóan hatott rám. Be is léptünk nagyon kellemes volt a ház belseje is. Szép bútorok, a konyhában egy nagy kerek asztal es körülötte székek.Nagyon jó volt az összhatás. Ekkor vettem észre hogy egész csapat fiú van elöttem. Na jó némelyik kicsit idősebb volt mint egy fiú de lényeg a lényeg. Bár meg kell mondanom "kissé" zavarba jöttem amikor észrevettem hogy eggyiken sincs póló. Az kicsit zavarta az összhatást. Az egyetlen lány Leah Clearwater volt.Fellélegeztem hogy nem én vagyok az egyetlen lány ebben a félmesztelen klubban. Na jó Leahn természetesen volt póló. De azért mégis ki nem jönne zavarba ennyi félmesztelen fiú között? Ez durva. Na jó túl kell esnem ezen, ha ők így akarnak öltözködni nem nagyon van beleszólásom. Nem sokat ismertem közülük de elöl Sam Uley állt. Ha őt ismerem akkor kit még? Végignéztem rajtuk. Sam től jobbra nem tudom látásból ismerem de nem emlékszem a nevére. Balra, Hú anyám talán túlbecsültem a képességeim. Az ő neve sem jut eszembe pedig ismerem. Mellette Uram Isten Embry??? De hát nem értem neki aztán tényleg suliban kéne lennie. Ott álltam tátott szájjal és bámultam a különös csapatot. Mi ez valami szekta? Ekkor Sam közelebb lépett és megszólalt:
-Tudom ez kicsit különös lehet.-Rá néztem kiguvadt szemeimmel.
-Az nem kifejezés. Mi ez itt? Miért vagyok itt......?- eléggé cifra káromkodás hagyta el a számat. Az eggyik fiú füttyentett eggyett.
-Belevakó csajszi! Nem hiába Black az apja.-Mérgesen néztem a szemébe mire azonnal elhalgatott és döbbent képet vágott. Visszanéztem Sam arcára és vártam.
Mire rájött mit akarok elkezdett beszélni.
-Jó nyugi. Mindent elmondok sorjában. Tehát mint látod vagyunk egy páran. Azt is észrevehetted hogy most már egyikünk sem jár iskolába.Hogy miért ? Gyere ki és megmutatom.
-És ha nem akarok kimenni?-válaszoltam gúnyosan.
-Gyere ki mert a házban nem tudom megmutatni.-Azzal elindult az ajtó felé. Nem tudtam nem engedelmeskedni olyan parancsoló volt a hangja de nem értem miért van ez rám hatással.Kimentünk az udvarra onnan pedig az erdőbe. Nem értettem az egészet. Mi ez az egész? Mikor már beljebb jártunk az erdőben megálltunk. Várakozón néztem Samre.
Sam bement az egyik nagy bokor mögé. Hatalmas reccsenést hallottam. Először azt hittem a fa dőlt rá Samre ami a bokor mellett volt, de nem. A fa állt és egészségesnek látszott. Ekkor kilépett a bokor mögül egy hatalmas fekete farkas. Először fel sem fogtam de miután sikerült sikítottam egyet és azonnal sarkon fordultam és futottam ahogy a lábam bírta azt sem tudtam merre. Egyszercsak hozzáütődtem egy testnek. Felnéztem és az egyik ismeretlen fiú állt elöttem. Körülöttem mindenhol egy szűk körben a csoport egy egy tagját fedeztem fel.
-Mit akartok tőlem???- Kérdeztem rémülten eleredtek a könnyeim.
Nem értettem az egészet de valami azt súgta ne is akarjam megérteni hagyom a francba az egészet. Seth közelebb lépett.
-Ne gyere közelebb!!!!!-a hangom hisztérikusan csengett. Nagyon féltem. Nem tudom mit akarnak velem de nem is akarom megtudni.
-El akarok menni!!!!-ezt már kiabáltam. Kezdett felmenni bennem a pumpa. Egész testemben remegni kezdtem.A kép kezdett vörösbe átmenni. Ekkor Sam verekedte át magát a körön és közel jött.
-Ariana nyugodj meg nem bántunk!!!!!!!
Sam hangja egyre messzebbről hallatszott. Úgy éreztem menten szétrobbanok valami iszonyúan feszített belülről. Végül hatalmas reccsenéssel "kibújtam a bőrömből" hallottam ahogy a ruháim szétszakadnak. De ahelyett hogy meghaltam volna hatalmas vajszínű farkassá változtam.... FARKASSÁ??????? Mikor ezeljutott az agyamig megbotránkoztam saját magamon. Megőrültem de tényleg. Komplett bolond vagyok. Ön és közveszélyes őrült. Ki változna farkassá? Mégiscsak van reinkarnáció? Meghaltam és farkas lettem. De akkor nem lennének emlékeim.
"-Nem szeretném félbeszakítani a gondolatmeneted de jó irányba kell hogy tereljelek."
Körülnéztem és ugyan az a fekete farkas állt elöttem akitől menekültem.
"-Ki vagy és mit akarsz?????"- Kérdeztem hisztérikusan.
"-Nyugi Ana én vagyok Sam. Nincs semmi baj. Elmagyarázom."
"-Hogy akarod ezt megmagyarázni??????"-Elég ebből azonnal itthagyom ezt a csapat őrültet. A lábaim engedelmesen megindultak és már száguldottam is. Az most nem érdekel egyenlőre mi vagyok csak hogy messze legyek innen. Jó messze. Egy piszkosszürke farkas még tudta tartani az iramot de belehúztam és lemaradt majd eltünt a fák között. Valószínűleg Leah volt. Nem néztem vissza csak futottam nem tudom merre. Csak el innen. La Push tól Forks tól és Amerikától. Legszívesebben kiszaladtam volna a világból. De sajnos azt nem tudom megtenni. Vagy két napig így futottam észak felé és még csak el sem fáradtam. A gondolataim rabjaként tettem meg az utat méterről méterre. Csak tudnám mi történik velem. Csak ennyit. MI TÖRTÉNIK VELEM? Annyi bizonyos hogy farkassá változtam de hogy hogyan vagy miként arról foggalmam nem volt. Az is biztos hogy szörnyen éhes vagyok. Akár egy elefántot is meg tudnék enni és még akkor se lennék tele. Talán ez is ezzel az új léttel jár. Mi van ha többet nem is lehetek ember? Na akkor mit csinálok??? Teljességgel tanácstalan vagyok. Ennél tanácstalanabb nem is lehetnék. Muszály megállnom. Napok óta először szétnéztem azon a helyen ahol jártam. Egy kis tó partján voltam egy szép tisztáson. Varázslatos volt. Odamentem a partra és gyönyörködtem a látványban ahogy a szél időről időre felfodrozza a víz felszínét. Vagy egy órán át voltam a tónál és próbáltam nem gondolni semmire. Az agyam olyan volt mint egy háborús övezet:káosz, kérdések, tanácstalanság, balsejtelmek. Egyszercsak lépteket hallottam.Gyorsan hátrafordultam és azt az a fiút láttam akibe beleütköztem még amikor nem tudtam mi lettem. Lesütöttem a szemem. Tudtam hogy eléggé túlreagáltam, de ezt kicsit nehéz feldolgozni. Lehet hogy gyerekesnek hat, de szégyelltem magam. Lassan közeledett felém, majd megállt. Még mindíg nem néztem a szemébe. De valami vonzott felé. Mint az úton ami idevezetett végig éreztem egy húzást visszafelé de azt a honvágynak tudtam be. Soha nem voltam még külföldön. De most rá kellett jönnöm tévedtem.
-Jared vagyok. Vissza tudsz változni?
Mi vissza tudok???? Felkaptam a fejem de igyekeztem úgy hogy ne nézzek a szemébe.
Valószínűleg megértette.
-Persze! Hoztam neked ruhát! Szügséged lehet rá. Na jó viccen kívül. Próbálj lenyugodni és erősen, nagyon erősen arra koncentrálni hogy újra ember légy. Ha ez sikerül mindent elmagyarázok.
Megfogtam a ruhát, vagy inkább a számba vettem, és elmentem az erdő szélére be a fák közé. Amikor már biztos voltam benne hogy nem lát koncentráltam és egy perc múlva éreztem hogy önmagam vagyok. Bár volt pár meglepetés. Tényleg szügségem lett a ruhákra. Rácsaptam a homlokomra.Persze még hallottam is ahogy szétszakadtak.Kár értük szerettemazokat a cuccokat. Amit pedig kaptam egy melegítő és egy nagy póló.Remek. Jaj Ana nem az Angol királynő fogadására mész.Nyugi ez teljesen kényelmes és megfelelő.Gyorsan felvettem a ruhákat, és ősszecsavartam a csapzott hajamat. Ilyenkor nem jön jól ha az embernek csípőig érő haja van.Na jó nem nyavajgok tovább. Jobb dolgom is van. Elindultam de egy váratlan gondolat jutott eszembe. Mi van ha nem tetszik Jarednek? Gyorsan elhessegettem ezt a képtelen gondolatot. De a nyoma megmaradt bennem. Félénken léptem ki a fák mögül. Egy fűszálra összpontosítottam földön. Olyan ciki. Azt sem tudom mit csináljak.
-Nem bántalak.-ezt úgy mondta mintha magától értetődő lenne. Pedig azt sem tudta miért vagyok zavarban.
-Öööö....Aha.-mondtam tétován.
-Félsz?
-Igen. De nem abban az értelemben amiben te gondolod.
-Hogy lehet máshogy?-kérdezte nevetve.
Megeresztettem egy keserű mosolyt.
-Sokféleképpen lehet félni. Először is félek hogy apu vagy Jake nem fogad el. Vagy hogy nem fogom tudni ezt az egészet kezelni és közveszélyes őrült lesz belőlem.
Halkan felnevetett és közelebb jött. Az állam alátette a kezét és kényszerített hogy a szemébe nézzek. Gyönyörű barna szemei voltak tele érzelemmel. De azt már éreztem hogy amint a szemébe néztem olyan kötelék lett közöttünk amit semmivel nem lehet megszakítani.....