4. Bonyodalmak

Egy ideig csak bámultam a szemébe és próbáltam felfogni valamit de az agyam nem akart engedelmeskedni. Tudtam hogy már egy ideje csak bámulom de valahogy nem érdekelt. Amúgy ő sem mondott semmit. Csak annyit tudtam hogy szeretem de úgy igazából. Nem tudtam hogy honnan jött az érzés de nagyon jó volt. megint nem értek valamit. Újabb bekezdés a kódexben. Elmosolyodtam. Visszamosolygott. komolyan mintha nyugtatót kaptam volna. Tiszta kába voltam.
-Min gondolkodsz?-kérdezte lágyan.
-Rajtad.-olyan könnyű volt vele őszintének lenni.
Bár kicsit meglepődött, de amint túljutott a döbbeneten nagyon boldog képet vágott és tudtam hogy madarat lehetne fogatni vele.
-És azon belul?-vigyorgott.
Na jó az őszinteség sem tarthat örökké. Azért az eszem megvan még ha nagyon mélyen elásva is. Nem akarok bolondot csinálni magamból.
-Elmagyaráznád ezt az egész farkasos sztorit?-tereltem el a szót.
Észrevette és savanyú képet vágott, de elindult a tópart felé. Leült a partra és megpaskolta a maga melletti helyet. Odamentem mellé és leultem. Vártam. Valószínúleg összeszedte a gondolatait.
-Szóval. Igazából nincs benne semmi vérengzés. Legfeljebb ha nem szintén farkasok közelében veszted el az önuralmad. Ezért nagyon kell vigyáznod hogy normális emberek között sose veszítsd el az önuralmad mivel komoly kárt tudsz okozni az embereknek. Nagyon komoly sérüléseket.
-Normális emberek között? Miért akkor én már nem is vagyok ember?-kérdeztem kicsit megijedve.
-Dehogynem csak van egy kis genetikai hibád.-mondta nevetve, de amint meglátta az arcom jobbnak látta abbahagyni a nevetést.
-Mit jelent az hogy genetikai hiba?
-Igazából ez születésed óta benned van. Ez öröklődő.
-Akkor hogyhogy csak most lettem .....farkas?
Elhúzta a száját.
-Ez egy kicsit bonyolultabb.-csak ennyit mondott.
Az arca most undorodó lett. Miért talán sok a kérdés?
-Magyarázd meg.- kértem türelmetlenül.Erre még fancsalibb képet vágott, de azért elkezdte.
-Huh.....Utálom ezt a témát., de muszály lesz. Tehát.Az egész a büdös vérszívók miatt van.-szinte köpte a szavakat.
Semmit sem értek mi közük van a szúnyogoknak ehhez az egészhez?
-Mien vérszívók? La Push ban alig vannak szunyogok.
Ezen akkorát röhögött hogy visszhangzott az egész tisztás. Mikor sikerült abbahagynia nagy nehezen, megszólalt még mindíg mosolyogva.
-Ana, én a vérszívókat nem úgy értettem ahogyan te.
-Hát hogy lehet máshogy? -kérdeztem értetlenül.
Mély levegőt vett és megszólalt.
-Ana én vámpírokról beszéltem.-mondta teljesen komolyan.
-Na jó ez már agyrém. Ezt már nem hiszem el. Az egy dolog hogy.... farkas lettem, de hogy még vámpírok is vannak arról nem tudsz meggyőzni.- keserűen felnevettem.Meg akart szólalni de nem engedtem neki.- Nem most hadd mondjam végig.Mit szólnál hozzá ha valaki azt mondaná hogy vámpírok léteznek. Mit szólnál hozzá?????? Nem hiszem hogy hinnél neki!
Abbahagytam mert kifogytam a szuszból. Vettem egy mély levegőt és ránéztem. megbabonázva nézett rám.
-Wow.- ennyit mondott,és tovább nézett.
Csak most jöttem rá hogy hülyét csináltam magamból. A francba.
-Bocsi.-mondtam bűnbánóan.-Csak nehéz egyszerre ennyit megemészteni, de biztos ez a vámpíros dolog?
Mikor felébredt a kábulatból, gyengéden nézett rám és éreztem ahogy forrni kezd a vérem.
-Igen. Sajnálom hogy egyszerre ennyi mindent rádzúdítok, de muszály. Nagyon rossz?
Belenézett a szemembe és én megint belefeletkeztem a tekintetébe. Olyan mély volt és olyan tiszta. Hirtelen elfogott a vágy hogy megcsókoljam. Ana nyugi. Ezt nem szabad. Nem és nem, de nem bírtam parancsolni magamnak és egyre közelebb hajoltam hozzá. Nem tűnt olyannak mint aki ellenkezni akarna és ő is egyre közelebb hajolt az arcomhoz, és ezt suttogta:
-Szeretlek.
Ezen annyira meglepődtem hogy hirtelen visszahúzódtam, és azonnal elvörösödtem, de úgy ahogyan még soha.Hogy lehettem ilyen hülye? Úgy éreztem menten megszakad a szívem és hogy elsüllyedek szégyenemben. Az előbbit azért mert nem csókolt meg, az utóbbit pedig azért mert én kezdeményeztem. A földet keztem bámulni és megpróbáltam az előbbi beszélgetésre koncentrálni. Nem sok sikerrel. Végül eszembe jutott.
-Tehát mi van a vámpírokkal?- kérdeztem remegő hangon.
Nagyot sóhajtott és belefogott a magyarázásba.
Elmagyarázta hogy a vámpírok eggyáltalán nem olyanok mint a filmekben. Hidegek, halhatatlanok, gyönyörűek, és veszélyesek. Hogy Forks ban 7 vámpír él, de azok kevésbé veszélyesek mint azok akik messziről jönnek. Elmesélte hogy a Cullen család állatvéren él, de így sem lehet tudni mikor lesz nekik sok és mikor kezdenek vérengzeni.Régen még a dédapám szerződést kötött velük és így a Cullenek nem jöhetnek La Push ba sem a környékére. Ha igen akkor vége a tűzszünetnek és megtámadjuk őket.Elmesélte az összes Quileute legendát a farkasokról.
-Tehát ez minden amit tudnod kell egyenlőre. -mondta szomorúan.- Tudnod kell majd bánnod az erőddel és ne feledd semmi sértő megjegyzés senkire még gondolatban sem amíg farkas alakban vagy, mert hallják mit gondolsz. Ennyi.- mondta savanyúan.
-Mi baj van?-kérdeztem aggódva. Tényleg nem tudtam mi baja.
Savanyúan elmosolyodott és a szemembe nézett. Gyötrődést láttam a szemében és ez nagyon megiesztett. Mi van ha komoly baja van?
Gyengéden megsimítottam az arcát. Nagyon jó volt hozzáérni a bőréhez. Kellemesen meleg.Rám mosolygott keserűen. Visszamosolyogtam bíztatón.
-Mi baj?- kérdeztem megint, és próbáltam palástolni aggodalmam.
Elhúzta a száját.
-Nem biztos hogy hallani akarod.-mondta keserűen.
-Dehogynem hallani akarom.- modtam kitartón, és bíztatóan mosolyogtam.
De belül szorongtam mi van ha azt akarja mondani hogy ne is próbálkozzak nála, és hogy eggyáltalán nem is tetszem neki. Azt még talán el tudnám viselni, de mi van ha azt mondja hogy soha többé nem akar látni vagy nem akarja hogy egyáltalán a barátja legyek. Mit nem adnék azért hogy halljam mire gondol.
Lehajtotta a fejét majd újra a szemembe nézett. A szemében vágyat láttam de nem tudtam hogy értelmezni.
-Szeretlek Ana.-mondta teljesen komolyan.
Ettől a két szótól ledermedtem. Szeret. Csak ez visszhangzott a fejemben.Ettől a szótól a szorongásból a mennyei boldogságba jutottam. Az arcomról csak úgy sugárzott a boldogság.
-Szeretlek Jared.- suttogtam vissza.
Ezen ő döbbent meg és vagy egy fél percig nem tért magához, de aztán az ő arcán is a boldogság lett a meghatározó. Újra az arcomhoz közelített és minél közelebb hajolt annál gyorsabban vert a szívem, ahogy az övé is. Meg fog csókolni. Mostmár csak egy hajszál választotta el az arcunkat. Megpróbáltam azt a keveset is áthidalni már éreztem a forró leheletét az arcomon, mikor hirtelen valami erőszakkal elszakította tőlem szerelmem. Halálra rémültem. Mi van ha valami baja esett? Azt nem élném túl.
Gyorsan felálltam és próbáltam követni az eseményeket. Egy homokszínű és egy barnásszürke farkas harcolt egymással. Az utóbbi Jared volt, de a másikat nem ismertem fel. Láttam ahogy a homokszínű farkas próbál kárt tenni a szerelmemben.
-Nee.- kiáltottam kétségbeesetten.Nem sokat használt. Az ismeretlen farkas ekkor hatalmasat harapott ki szerelmem vállából.Már keservesen sírtam. Mi lesz ha elveszítem? Azt nem élmém túl. Szerelmem hatalmasatt vonyított és elterült a földön. Odaszaladtam hozzá és megpróbáltam szólongatni de nem adott semmi életjelet. Én pedig csak sírtam és sírtam. Nem. Nem veszíthetem el. Most nem......