7.A döntés nehéz de nem lehetetlen ha a szívünkkel gondolkodunk

Nagyon nagyon sajnálom hogy eddig nem írtam, de nem volt egy perc időm sem. Év végi hajtás van, és még most is alig tudtam időt szakítani rá.Remélem nem haragudtok a késésért. Remélem tetszeni fog.


Még mindíg a fa tövében ültem, de már nem sírtam. Már nem tudtam sírni. Csak kuporogtam magamban, és hallgattam az erdő kis zajait.Az agyamat kikapcsoltam. Nem gondoltam semmire csak néztem ki a fejemből. Már nagyon fáradt voltam nem bírtam tovább, és elaludtam.

***

Mikor felébredtem már nem az erdőben voltam hanem aotthon a saját ágyamban. Úgy tűnt már elmult dél pár órával. Nem tudtam mennyit aludtam, csak azt hogy még fáradt és nagyon nagyon éhes vagyok. Felültem az ágyon és kitöröltem a szememből a fáradtságot. Legalábbis megpróbáltam. Lassan kicammogtam a konyhába, és megnéztem mi van a hűtőben. Ekkor ismerős hangot hallottam a hátam mögül.
-Hát ilyenkor kell felkelni?-kérdezte egy rekedtes hang.
Elmosolyodtam és megfordultam.
-Jó reggelt apu.-nyomtam egy egy puszit az arca két felére.
-Neked is kislányom.-mondta mosolyogva.
-Hogy vagy?-kérdezte aggódva.
-Megvagyok.-válaszoltam kicsit szomorúbban.
-Akarsz beszélni róla?-kérdezte.
-Nem.-vágtam rá azonnal.
Visszafordultam a hűtőhöz, de apu nem adta fel.
-Régen voltál itthon. Jakenek nagyon hiányoztál.....és...nekem is.
-Jaj apu miért nem mondtad hogy ennyire hiányzom? Talán hazajöttem volna.Jaj.....annyira sajnálom ezt. Ami történt. Nem akartam.
-Ana hagyd abba nem a te hibád. Ne okold magad. Ez várható volt csak nem tudtuk mikor következik be.-mosolygott.
-Ki hozott haza?-kérdeztem ráérősen mert el akartam terelni a szót.
Apu hallgatott,és elkezte a cipője orrát nézegetni, mintha valami nagyon érdekeset látna rajta.
-Aaapu.-mondtam már türelmetlenül.
-Na jó....-vett egy nagy levegőt.-Jared hozott haza. Nagyon ramatyul voltál.Azóta nem is mozdult el mellőled. Nem is tudom hogy most hol van.
Olyan gyorsan váltott témát hogy gyanakodni kezdtem hogy valamit nem akar elmondani.
-Apu mi van még?
Nagyot sóhajtott mint aki beletörődik sanyarú sorsába és mesélni kezdett.
-Az a helyzet hogy amióta kiderült hogy mind a ketten beléd vésődtek, nincs egy percnyi béke sem a falkában. Viszályok és verekedések. Nagyon félek hogy valaki megsérülhet, miközben megpróbálják őket szétválasztani. Sam, Jake.....
Erre aztán felkaptam a fejem.
-Jake?????????- nem is vártam választ. Megindultam, ki az ablakon. Éreztem a remegéseket a gerincemen és átváltoztam.Csak futottam arra amerről a gondolatok hangját hallottam. Egy fél perc múlva már láttam ahogy két megtermett farkas egymást támadja, többen pedig próbálják szétválasztani őket.
-"Elég legyen"-kiabáltam.
Mindannyian döbbenten néztek rám.
-"Hülye barmok! Mire jó ez??? Oké szétveritek egymást. Azután? Mire mentek vele? Holnap megint elölről kezditek? -lassan közeledtem hozzájuk, akik még mindíg megkövülten figyeltek.-Az Isten szerelmére! Gondolkozzatok. Kinek jó ez? Arra nem gondoltatok hogy esetleg más is megsérülhet?Nem igaz hogy nem maradtok nyugton."
Nagy levegőt vettem, és addig mondtam nekik a magamét amíg már nem tudtam mit mondani. Mikor befejeztem rájuk néztem.Csak álltak néztek és nem szóltak egy szót sem még azok sem akik nem is verekedtek.Végül Sam szólalt meg.
-"Ana jól vagy?"
Ezen meglepődtem.Miért ne lennék jól?
-"Igen"
-"öööö oké.Na gyerünk változzunk vissza.Ana bizonyára szeretnél beszélni Jakobbal."
Iedten néztem körül. Ki az akit még nem láttam itt?
-"Hoztam neked ruhát."mondta Sam segítőkészen.
-"Köszi Sam."
Visszaváltoztam az egyik bokor mögött, és felvettem a ruhákat. Nem törődtem vele milyenek nem volt semmi értelme. Mi van ha harakszik rám amiért nem beszéltem vele,és egyik napról a másikra. Vagy amiért otthagytam a parton egy szó nélkül. Mindegy ezen muszály túlesnem és nagyon nagyon remélem hogy nem lesz nagyon mérges. Kiléptem a bokor mögül, és Jake állt egyedül a tisztáson, és komoly képet vágott. Félősen indultam felé mire ő elmosolyodott.
-Már nem vagy olyan magabiztos mint az előbb amikor mindenki fejét leordibáltad-vigyorgott. Már jobban éreztem magamat már tudtam hogy nem kapok a fejemre. Nagyot sóhajtottam, és rámosolyogtam.
-Elmondhatok valamit?-kérdeztem
-Persze.-mosolygott
Leültünk egymással szemben, és elkezdtem beszélni. Az elejéről kezdtem az egész történetet. Meséltem neki Jaredről a bevésődésről, és Sethről is. A félelmeimről a kétségeimről és a többi rossz "élményemről".Az érzéseimről.Ő pedig figyelmesen végighallgatott. Úgy éreztem mintha megint csak két jelentéktelen iskolás lennénk akik csak kis gondokról beszélnek. Pedig most más téma volt nagyobb súlyú ami nagyobb felelősséggel jár.Mikor mindent elmondtam csak csendben ültünk egy darabig.Aztán megszólalt.
-Szerintem azt tedd amit a szíved mond neked. Mármint egyszer ne az agyaddal gondolkodj hanem a szíveddel.
-Aha. És ha nem tudok rendesen a szívemmel gondolkodni?
-Akkor hunyd be a szemed pár percre ürítsd ki a fejed, és próbáld meg újra felépíteni a szíveddel ezt a történetet.
Behunytam a szememet és kiürítettem a fejem. Magam elé képzeltem Jaredet és Sethet és egyből éreztem hogy Jared mindennél többet jelent nekem. Ahogy rá gondoltam olyan melegség töltött el amit nem lehetett félre érteni.Szeretem, és nem akarom elveszíteni.Egyszer majdnem elveszítettem, és nagyon rosszul éreztem magam és nem akartam mégegyszer átélni mindezt.
-Bocsi. Muszály mennem.
Futottam ahogy a lábam bírta.Még hallottam ahogy utánam kiabál.
-Hajráááá!Hajráááá!
Lefutottam a partra és láttam hogy ott áll egyedül a parton. Megdobbant a szívem. Annyira szeretem.Odafutottam hozzá és átöleltem olyan szorosan ahogy csak tudtam. Ő visszaölelt.
-Annyira szeretlek.- suttogtam.
-Én is szeretlek.-Mondta.
Csendesen álltunk ott.Nem számított meddig. Csak az számított hogy kettesben voltunk. Semmi más.....semmi.Olyan biztonságban éreztem magam amiben már jó pár hete nem volt részem. És volt egy érzés amit még soha életemben nem tapasztaltam:MARADÉKTALANUL BOLDOG VOLTAM.Jared olyan boldoggá tett ami még soha semmi. El nem tudnám mondani mit éreztem. Boldogság,szerelem,Boldogság,a tudat hogy Jared itt van velem és nem hagy el. Tudtam hogy nem hagy el mert ha ugyan azt érzi amit én soha egy percet sem tudna eltölteni nélkülem. Ahogyan én sem nélküle.