3 Kellett nekem kinyitnom a számat. A tudatlanság áldásos.

Apunak üzenetet hagytam. Remek ha nem érek vissza akkor még nagyobb bajban leszek mint amiben eddig vagyok de mindegy. Meg kell mondanom nagyon felcsigázta a kíváncsiságom. Átvágtunk az udvaron és a tengerparton mentünk egy jó darabig. Nagyon hideg volt de érdekes módon nem fáztam. akár a kabátot is levehettem volna és nem fáztam volna. Ez eléggé fura mivel mindíg is fázós voltam. Kezdem unni ezt a folytonos sétát. Mikor érünk oda? Akárhova is megyünk.
-Seth mikor érünk oda? Hova is?
-Jó próbálkozás Ana de sajnos még mindíg nem mondhatom meg. Különben nemsokára.
-Mennyi az a nemsokára? Lehet 2 perc de lehet 20 perc is.- mondtam ingerülten.
-Nyugi Ana 2 perc.
Erre meg is nyugodtam.Már csak 2 perc és mindent megértek. Remélem. Ekkor befordultunk egy kis ösvényre ami egy gyönyörű kis házhoz vezetett. Kis kert volt a ház körül kis virágokkal nagyon szép volt. A ház drapp színű falaival és piros tetejével hívogatóan hatott rám. Be is léptünk nagyon kellemes volt a ház belseje is. Szép bútorok, a konyhában egy nagy kerek asztal es körülötte székek.Nagyon jó volt az összhatás. Ekkor vettem észre hogy egész csapat fiú van elöttem. Na jó némelyik kicsit idősebb volt mint egy fiú de lényeg a lényeg. Bár meg kell mondanom "kissé" zavarba jöttem amikor észrevettem hogy eggyiken sincs póló. Az kicsit zavarta az összhatást. Az egyetlen lány Leah Clearwater volt.Fellélegeztem hogy nem én vagyok az egyetlen lány ebben a félmesztelen klubban. Na jó Leahn természetesen volt póló. De azért mégis ki nem jönne zavarba ennyi félmesztelen fiú között? Ez durva. Na jó túl kell esnem ezen, ha ők így akarnak öltözködni nem nagyon van beleszólásom. Nem sokat ismertem közülük de elöl Sam Uley állt. Ha őt ismerem akkor kit még? Végignéztem rajtuk. Sam től jobbra nem tudom látásból ismerem de nem emlékszem a nevére. Balra, Hú anyám talán túlbecsültem a képességeim. Az ő neve sem jut eszembe pedig ismerem. Mellette Uram Isten Embry??? De hát nem értem neki aztán tényleg suliban kéne lennie. Ott álltam tátott szájjal és bámultam a különös csapatot. Mi ez valami szekta? Ekkor Sam közelebb lépett és megszólalt:
-Tudom ez kicsit különös lehet.-Rá néztem kiguvadt szemeimmel.
-Az nem kifejezés. Mi ez itt? Miért vagyok itt......?- eléggé cifra káromkodás hagyta el a számat. Az eggyik fiú füttyentett eggyett.
-Belevakó csajszi! Nem hiába Black az apja.-Mérgesen néztem a szemébe mire azonnal elhalgatott és döbbent képet vágott. Visszanéztem Sam arcára és vártam.
Mire rájött mit akarok elkezdett beszélni.
-Jó nyugi. Mindent elmondok sorjában. Tehát mint látod vagyunk egy páran. Azt is észrevehetted hogy most már egyikünk sem jár iskolába.Hogy miért ? Gyere ki és megmutatom.
-És ha nem akarok kimenni?-válaszoltam gúnyosan.
-Gyere ki mert a házban nem tudom megmutatni.-Azzal elindult az ajtó felé. Nem tudtam nem engedelmeskedni olyan parancsoló volt a hangja de nem értem miért van ez rám hatással.Kimentünk az udvarra onnan pedig az erdőbe. Nem értettem az egészet. Mi ez az egész? Mikor már beljebb jártunk az erdőben megálltunk. Várakozón néztem Samre.
Sam bement az egyik nagy bokor mögé. Hatalmas reccsenést hallottam. Először azt hittem a fa dőlt rá Samre ami a bokor mellett volt, de nem. A fa állt és egészségesnek látszott. Ekkor kilépett a bokor mögül egy hatalmas fekete farkas. Először fel sem fogtam de miután sikerült sikítottam egyet és azonnal sarkon fordultam és futottam ahogy a lábam bírta azt sem tudtam merre. Egyszercsak hozzáütődtem egy testnek. Felnéztem és az egyik ismeretlen fiú állt elöttem. Körülöttem mindenhol egy szűk körben a csoport egy egy tagját fedeztem fel.
-Mit akartok tőlem???- Kérdeztem rémülten eleredtek a könnyeim.
Nem értettem az egészet de valami azt súgta ne is akarjam megérteni hagyom a francba az egészet. Seth közelebb lépett.
-Ne gyere közelebb!!!!!-a hangom hisztérikusan csengett. Nagyon féltem. Nem tudom mit akarnak velem de nem is akarom megtudni.
-El akarok menni!!!!-ezt már kiabáltam. Kezdett felmenni bennem a pumpa. Egész testemben remegni kezdtem.A kép kezdett vörösbe átmenni. Ekkor Sam verekedte át magát a körön és közel jött.
-Ariana nyugodj meg nem bántunk!!!!!!!
Sam hangja egyre messzebbről hallatszott. Úgy éreztem menten szétrobbanok valami iszonyúan feszített belülről. Végül hatalmas reccsenéssel "kibújtam a bőrömből" hallottam ahogy a ruháim szétszakadnak. De ahelyett hogy meghaltam volna hatalmas vajszínű farkassá változtam.... FARKASSÁ??????? Mikor ezeljutott az agyamig megbotránkoztam saját magamon. Megőrültem de tényleg. Komplett bolond vagyok. Ön és közveszélyes őrült. Ki változna farkassá? Mégiscsak van reinkarnáció? Meghaltam és farkas lettem. De akkor nem lennének emlékeim.
"-Nem szeretném félbeszakítani a gondolatmeneted de jó irányba kell hogy tereljelek."
Körülnéztem és ugyan az a fekete farkas állt elöttem akitől menekültem.
"-Ki vagy és mit akarsz?????"- Kérdeztem hisztérikusan.
"-Nyugi Ana én vagyok Sam. Nincs semmi baj. Elmagyarázom."
"-Hogy akarod ezt megmagyarázni??????"-Elég ebből azonnal itthagyom ezt a csapat őrültet. A lábaim engedelmesen megindultak és már száguldottam is. Az most nem érdekel egyenlőre mi vagyok csak hogy messze legyek innen. Jó messze. Egy piszkosszürke farkas még tudta tartani az iramot de belehúztam és lemaradt majd eltünt a fák között. Valószínűleg Leah volt. Nem néztem vissza csak futottam nem tudom merre. Csak el innen. La Push tól Forks tól és Amerikától. Legszívesebben kiszaladtam volna a világból. De sajnos azt nem tudom megtenni. Vagy két napig így futottam észak felé és még csak el sem fáradtam. A gondolataim rabjaként tettem meg az utat méterről méterre. Csak tudnám mi történik velem. Csak ennyit. MI TÖRTÉNIK VELEM? Annyi bizonyos hogy farkassá változtam de hogy hogyan vagy miként arról foggalmam nem volt. Az is biztos hogy szörnyen éhes vagyok. Akár egy elefántot is meg tudnék enni és még akkor se lennék tele. Talán ez is ezzel az új léttel jár. Mi van ha többet nem is lehetek ember? Na akkor mit csinálok??? Teljességgel tanácstalan vagyok. Ennél tanácstalanabb nem is lehetnék. Muszály megállnom. Napok óta először szétnéztem azon a helyen ahol jártam. Egy kis tó partján voltam egy szép tisztáson. Varázslatos volt. Odamentem a partra és gyönyörködtem a látványban ahogy a szél időről időre felfodrozza a víz felszínét. Vagy egy órán át voltam a tónál és próbáltam nem gondolni semmire. Az agyam olyan volt mint egy háborús övezet:káosz, kérdések, tanácstalanság, balsejtelmek. Egyszercsak lépteket hallottam.Gyorsan hátrafordultam és azt az a fiút láttam akibe beleütköztem még amikor nem tudtam mi lettem. Lesütöttem a szemem. Tudtam hogy eléggé túlreagáltam, de ezt kicsit nehéz feldolgozni. Lehet hogy gyerekesnek hat, de szégyelltem magam. Lassan közeledett felém, majd megállt. Még mindíg nem néztem a szemébe. De valami vonzott felé. Mint az úton ami idevezetett végig éreztem egy húzást visszafelé de azt a honvágynak tudtam be. Soha nem voltam még külföldön. De most rá kellett jönnöm tévedtem.
-Jared vagyok. Vissza tudsz változni?
Mi vissza tudok???? Felkaptam a fejem de igyekeztem úgy hogy ne nézzek a szemébe.
Valószínűleg megértette.
-Persze! Hoztam neked ruhát! Szügséged lehet rá. Na jó viccen kívül. Próbálj lenyugodni és erősen, nagyon erősen arra koncentrálni hogy újra ember légy. Ha ez sikerül mindent elmagyarázok.
Megfogtam a ruhát, vagy inkább a számba vettem, és elmentem az erdő szélére be a fák közé. Amikor már biztos voltam benne hogy nem lát koncentráltam és egy perc múlva éreztem hogy önmagam vagyok. Bár volt pár meglepetés. Tényleg szügségem lett a ruhákra. Rácsaptam a homlokomra.Persze még hallottam is ahogy szétszakadtak.Kár értük szerettemazokat a cuccokat. Amit pedig kaptam egy melegítő és egy nagy póló.Remek. Jaj Ana nem az Angol királynő fogadására mész.Nyugi ez teljesen kényelmes és megfelelő.Gyorsan felvettem a ruhákat, és ősszecsavartam a csapzott hajamat. Ilyenkor nem jön jól ha az embernek csípőig érő haja van.Na jó nem nyavajgok tovább. Jobb dolgom is van. Elindultam de egy váratlan gondolat jutott eszembe. Mi van ha nem tetszik Jarednek? Gyorsan elhessegettem ezt a képtelen gondolatot. De a nyoma megmaradt bennem. Félénken léptem ki a fák mögül. Egy fűszálra összpontosítottam földön. Olyan ciki. Azt sem tudom mit csináljak.
-Nem bántalak.-ezt úgy mondta mintha magától értetődő lenne. Pedig azt sem tudta miért vagyok zavarban.
-Öööö....Aha.-mondtam tétován.
-Félsz?
-Igen. De nem abban az értelemben amiben te gondolod.
-Hogy lehet máshogy?-kérdezte nevetve.
Megeresztettem egy keserű mosolyt.
-Sokféleképpen lehet félni. Először is félek hogy apu vagy Jake nem fogad el. Vagy hogy nem fogom tudni ezt az egészet kezelni és közveszélyes őrült lesz belőlem.
Halkan felnevetett és közelebb jött. Az állam alátette a kezét és kényszerített hogy a szemébe nézzek. Gyönyörű barna szemei voltak tele érzelemmel. De azt már éreztem hogy amint a szemébe néztem olyan kötelék lett közöttünk amit semmivel nem lehet megszakítani.....