1. Egy unalmas nap

Az ágyamban feküdtem és az ablakon néztem ki már vagy egy órája. A nap már felkelőben volt ami elég ritka Washington államban és mindíg örülök is neki.
Már fel kéne kelnem mert elkésünk. Ami Jake- el elég könnyű dolog! Felültem az ágyban és neki támaszkodtam a falnak hogy erőt gyüjtsek de a fal eléggé hideg volt ezért felöltöztem. Apu már fent van . Hallottam a kerekes székét a linóleumon . De Jake biztos hogy még alszik hallom a horkolását a szomszéd szobából. Ez nagy hibája volt a háznak vékonyak a falak ugyhogy minden reggel Jake horkolására ébredtem. Ez megmosolyogtatott egy kicsit. Átmentem Jake szobájába és ébresztgetni kezdtem.
- Jake ébresztő hasadra süt a nap!!! Szó szerint!- ezen elmosolyodtam.
- Jake el fogunk késni!!!!!
-Jól van kelek már. Mindjárt...-tette hozzá félálomban.
Na jó azt hiszem drasztikusabb fegyverekhez kell folyamodnom. Gonoszan elvigyorodtam. Kimentem a konyhába apu már ott volt és kérdő tekintettel nézett rám de én csak megráztam a fejem levettem egy poharat a polcról azt pedig szinültig töltöttem vízzel. Visszalopakodtam Jake szobájába és az arca fölé emeltem a poharat.
- Ébresztő Jake!!! Sajnálom de csak így kelsz fel!
megbillentettem a poharat és a víz Jake arcába zúdult. Ahogyan gondoltam azonnal felugrott és elkezdett káromkodni. Miután kicsit lenyugodott megszólalt.
-Ana más módszerek is vannak a világon. mondta nagy komolyan de láttam hogy a szája sarka fel- fel rándul.
Elvigyorodtam és így válaszoltam.
- Bocsi bátyó de nálad csak ez hatásos.
Mostmár ő is vigyorgott felkapott és dobálni kezdett ami nem kis teljesítmény mivel vagy 50 kiló vagyok.hangosan nevettem és sikitoztam. Aztán meghallottuk apu rosszalló hangját és Jake szépen illedelmesen letett a lábaimra. Majd kimentünk a konyhába. Apu kérdőn nézett rám majd Jake re jobban mondva a hajára ami még mindig vizes volt. Belevihogtam a tenyerembe. Jake nyugtatón nézett apura de tudtam hogy alig tudja visszatartani a nevetést.
-Nyugi apu! Ez az én saját személyreszabott ébresztőórám. Ezzel biztos hogy felébredek!!- vigyorgott majd rám kacsintott.
Nem bírtam tovább percekig röhögtem apu és Jake már úgy néztek rám mint egy félőrültre. Lassanként sikerült befejeznem. Apu rosszallóan csóválta a fejét. Leültem az asztalhoz és elkeztem enni a tojást . Jake végigbeszélte az egész reggelit vagy inkább végigviccelte.A reggelik mindíg olyan jól teltek hogy a végére már a kutya se akart volna suliba menni.
-Apu kérlek csak ma!-olyan boci szemekkel néztem rá ahogy csak tudtam.
-Ana a suli mindenkinek kötelező!
-Lééécciiii!!!!
-Nem!
Úgy állta a pillantásomat mint senki más. Hihetetlen hogy mien merev. Puffogva mentem vissza a szobámba a táskáért. Mikor elindultunk Jake el még akkor is savanyú képet vágtam.
-Jaj Ana egy kis suli nem fertőz!- vigyorgott.
Hihetetlen hogy képes egyfolytában vigyorogni. Csoda hogy nem reped be a képe.Tettetett szomorúsággal sóhajtottam.
-Neked talán nem....-a drámai hatás kedvéért sóhajtottam még egyyet
-Mi történt?- kérdezte kicsit komolyabban erre elvigyorodtam mindíg beugrik.
-Már megint beugrottam mi?-kérdezte mosolyogva.
-Bizony egyetlen alkalmat sem hagysz ki.-vigyorogtam.
A suliba vezető út kellemesen telt Jake el de mikor beértünk a suliba neki másfelé kellett mennie.Ő egy osztállyal felettem járt.Hihetetlen módon beértünk a suliba. Mindenki a folyosókon volt és így persze Grace is.Megpróbáltam észrevétlenül besurranni mögötte az osztályba de szerencsétlen módon elkapott.
-Szia Ariana hogy vagy?
-Öhm..kösz jól.
-Jó hogy nem késtél!
-Aha..
-Tudtad hogy a bátyád jár az egyik osztálytársával?
-Nem nem tudtam róla!-és szerintem Jake sem tettem hozzá magamban.
Ez volt a legrosszabb tulajdonsága. Olyanokat pletykált amik nem is voltak igazak.
Gyorsan bemenekültem az osztályba a további téves pletyka elől és leultem a legutolsó padba. A padtársam már várt.
-Szia Ana jó hogy itt vagy!
A hangsújából inkább azt lehetett kivenni hogy "jó hogy nem késtél".Erre elmosolyodtam.
-Aha kössz.
Csak ennyit mondhattam mert mindenki bejött a terembe és a sort Mr. Jhonson zárta.
Ez után síri csend az egész órán.egy unalmas fizika óra után mentünk tovább és ezt csak tetézte hogy Grace nek megint sikerült elkapnia. A harmadik óra után már azt kívántam bár a világra sem jöttem volna,és Grace t is a pokolba kívántam. Nagy nehezen vergődtem át magam a napon és hulla fáradtan indultam haza.
-Ez egy valóságos kínzókamra amit csak arra találtak ki hogy szerencsétlen gyerekeket dugjanak bele.-fakadtam ki kétségbeesetten.
Jake meglepett képet vágott.
-Hogyhogy?Nem gondoltam volna hogy ennyire rossz neked.
-Ennyire???? Jake ugye csak viccelsz? Csak azt ne mondd hogy te szereted.
-Nem dehogy! Csak megkérdeztem.Nem kell leszedni a fejem.- mosolygott.
-Jó bocsi! Baj van?-Láttam hogy valami elszomorítja.
-Á..semmi!Tényleg!-motyogta.
Már tudtam hogy baj van és nem is kicsi.
-Jake mi baj?Nekem bármit elmondhatsz!
-Nem ezt nem!Személyes nem köthetem az orrodra.
Hihetetlen hogy meg tud bántani még ilyen szavakkal is. Én minden gondomat bajomat elmondom neki de ő nem akarja. Kezdtem dühbe gurulni.
-Jake kérlek mondd el.
-Nem.-adta a tömör választ.
-Jake én is mindent elmondok neked!
Mostmár ő is dühös volt.
-Ana fogd fel hogy nem mondom el neked!!!!!A te kis hülyeségeid nem olyan fontosak nekem mint ez!!!!-kiabálta.
Nagyot néztem Jake re akit a legjobb barátomnak hittem aki mindíg segített ha rossz kedvem volt és szomorú voltam..... A konnyek végigfolytak az arcomon még sohasem bántott meg ennyire. Az én "kis hülyeségeim" . Tényleg hülyeségeket beszélnék?
Lehet. Lehet hogy csak a hülyeségeim elől menekül....
-Menj csak.-bukott ki belőlem.
-Tessék?-teljesen megdöbbent.
-Lemegyek a partra! Mondd apunak hogy későn megyek haza.-motyogtam.
Nem tudom miért a partra de talán azért metr az mindíg megnyugtatott. Jake már semmit nem értett.
-Ana figyelj nem mondtam komolyan.-mentegetőzött
-De még mien komolyan mondtad.Megígérem nem fárasztalak tovább.-
azzal elindultam a part felé magam mögött hagyva a ledöbbent Jake t. Az utat észre sem vettem olyan gyorsan leértem. Leültem az egyik kőre a fám alatt és csak sírtam . hogy lehetett Jake ilyen???? Lehet hogy tényleg fárasztom?? Lehet hogy én is amolyan idegesítő kistesó vagyok??? Talán a barátságunknak is vége? Ki tudja Jake nél?
-Szia!
Úgy megiedtem hogy ugrottam egyet és lepottyantam a kőről amin ültem.

Nincsenek megjegyzések: